101. LUX TERKA KÖNYVE

Lenci naplója. Fáni és Dani. Két regényszerûen bõ, érdekes novella a Lux Terka legújabb könyve. Melankóliával nézõ és látó nõi szemek figyelik e két írásban a budapesti életet, e kalmárkodó, furcsán világvárosi, kicsinyes és tetejével rakott várost. Az elsõ irat hõse egy szép boltoslegény. A meséje pedig e szép boltoslegény karrierje és bukása. Kissé elnagyolt, de finomságokkal teljes, szép és érdekes történet, melyhez kiválóan illik a naplóforma. Nem a hûség, avagy az artisztikum kedvéért. De mert így ragyog ki belõle Lux Terka érdekes lelke, sok finom asszonyos érzése, kedves és asszonyos sok naivsága s aranyos melankóliája. A második novella gyöngébb valamivel. Finom csipkeszerûség sok van ebben is. De a hézagok is feltûnõbbek. Egy kis Sarah Bernhard bús kálváriája. Ha a szocializmusról, zsidókérdésrõl, társadalmi igazságtalanságaink nagy seregérõl nem ejtene egy fontoskodó szót sem Lux Terka meglátása, mennyivel kétségtelenebbül beszélne ki az õ finom meséibõl az õ csakugyan kétségtelen értéke. Õ csak nézzen, lásson, s meséljen. Melankóliájával, mely csakugyan bájos, s mely érthetõ azoknál, kik nagyon belenéznek a nagy magyar élet bús és értelmetlen kavargásába. A könyv díszes. Faragó Zsigmond kiadása. Egyik lapját az írónõ arcképe ékesíti.

Budapesti Napló 1905. május 21.

/-y./