133. KÉT BOURBON

Vagy igaz persze, vagy nem igaz. Az újságokban benne van. Don Jaime Bourbon herceg kesztyût dobott egy magyar gavallérnak. A magyar gavallér fölvette a kesztyût. Most történt, nem Róbert Károly idejében. Karlsbadban történt internacionális vendéglõi publikum elõtt. Aztán jött a bajvívás. Don Jaime Bourbon herceg nem jött el személyesen a kesztyûjéért. Tudniillik Don Jaime Bourbon herceg nem rendelkezik a maga életével. Isten kegyelmébõl õ még trónokat követel. És azt hiszi, a világ elõbb-utóbb belátja, hogy a Bourbonoknak trónok kellenek. Most hiszi, Krisztus után 1905-ben. Szóval Jaime herceg eldobta a kesztyût, de a magyar gavallér kardja elé nem vitte a maga fenséges bõrét. Egy másik magyar gavallér ment a kesztyûért. De ez már nem érdekel bennünket. Elintézett ügy.

Ismerünk egy másik Bourbont is. Don Alfonzo Bourbon herceget. Nagyon derék úr. Magyarországon sokan ismerik. Vidéki polgári szállodában beszéltünk egyszer mi is vele. Utazgat, agitál folyton ez a Bourbon. Életét arra szánta, hogy küzdjön a középkor egy buta nyavalyája, a párbaj ellen. Megbecsül minden munkatársat. Irtózik a vértõl, mintha a véres Bourbonok eleven bûnbánata lenne.

A góthai almanach ismerõi süssék ki milyen rokonok õk, Jaime és Alfonzo. Biztosan rokonok egy kicsit. Legalább anyai vagy nagyanyai véren. És a Bourbon nevet viselik mindaketten. Donok, sõt hercegek, királyiak.

Jaime herceg a valódibb Bourbon, természetesen. Áldottak legyenek a néhai forradalmárok. Ez az ember ha véletlenül uralkodnék, túltenne az összes Romanovokon. Alfonzo herceget pedig becsukattatná, mint gyógyíthatatlan õrültet.

De micsoda nagyszerû idõk mégis ezek a mai idõk. Micsoda nagyszerû erjedések, viharok, forradalmak folynak a lelkekben. A Bourbonok, két Bourbon közé olyan világ ékelõdhetik, mint Jaime és Alfonzó közé. Még a Bourbonok lelkét sem kerülheti el az új idõk belsõ, lelki forradalma, mely gyönyörû csodákat készít a jövendõ emberiségnek.

Budapesti Napló 1905. július 16.

Pont.