144. VILMOS CSÁSZÁR REVOLVERE

(Az Etoile-Polaire fedélzetén fölséges a csönd. Még a hullámok is diszkréten neszelnek. Beszélgetnek a császárok.)

- Félek. Adj nekem tanácsot, mon frère.

- Csak félni nem szabad. Nagy Frigyes sem félt. Én sem félek. Mi vagyunk a félelem urai. Küldetésünk, hogy tõlünk féljenek. És elvesztünk a percben, melyben magunk is félni kezdtünk. A jobbágylelkek ostoba könyveit ne olvasd. Kellenek a világnak a kérlelhetetlen császárok. Bourbon Károly fenevad volt, de egy Stendhal is imádja. A szép, a hatalmas, a dicsõ monstrumok a világ urai. Milliók egyért? Ezt dadogják vagy kétszáz év óta a pulyák milliói. Hát persze, hogy milliók egyért. Ez így rendeltetett. Ez így van jól. Aki érzi e nagy küldetést, ne lágyuljon el. Csak gyáva irgalom-érzések ellen vértezze a szívét. Csak félni nem szabad.

- Van egy próféta lelkû emberem Lyonban. Azt jósolta, hogy bomba fog szétszaggatni.

- Õrület. Nincsenek próféták. Az erõsnek nem szabad próféciákat hallgatni. Az erõsnek egy igazsága van: az ereje. Adni is szabad. De sohasem akkor, mikor kérnek. Légy erõs.

- A hadseregem tönkreverték. A birodalmam fölgyújtogatták.

- A császárok ereje nem a hadseregben s nem a nép némaságában van A császárok ereje az, hogy õk császárok akarnak maradni. Én, én, én. Ez a szent háromság. Az én énem rezegjen még a fûszálban is. Az én énemben él minden, s csak az él, amit én akarok… Most pedig menjünk az asztalhoz. Majd folytatjuk.

(Ebben a pillanatban csörömpölve hull ki valami a kacskakezû császár zsebébõl. Egy hatalmas revolver, amelyet azóta mindig magánál visel, mióta egy jósnõ megjósolta neki, hogy egy anarchista golyója teríti le.)

Budapesti Napló 1905. július 29.

Pont.