161. NAGYON FURCSA ESETEK

I.

Sawade tigrisei

Nõttek, nõttek a kitûnõ Sawade tigrisei, melyek Budapesten születtek.

Iszonyú két tigris lett belõlük. Amerre csak vitte õket Sawade, mindenütt megdöbbenést keltettek e rettenetes vadak. A szájuk véres volt állandóan. Mikor Sawade e két bestiával operált, a hideg borzongott minden nézõ testén. Soha ilyen rettenetes vadakat még nem mutatott állatszelídítõ. Ezek még egyszer széttépik Sawadet.

Egy amerikai riporter egyszer nagy dologra határozta el magát. Elõadás után belopódzott Sawade menazsériájába. Hihetetlen dolgot látott. A két rettenetes bestiát fõtt rizzsel etette Sawade. Egy vörösfestékes ecsettel pedig a szájukat kenegette utána.

- Ember, mit mível ön?

Sawade elhatározta, hogy mindent bevall. És elmondta:

- Ez egy természeti csoda. Ennek a két óriási állatnak nem nõtt foga egyetlenegy sem. Óriásiak, félelmetesek, s alapjában a két leggyámoltalanabb állat a világon. A teve is vadabb náluk. Budapesten születtek ezek, uram. Magyar tigrisek.

II.

Névtelenek színháza

A névtelen zsenik egyszer rettenetes haragra gyúltak. Õk nem tûrik tovább, hogy a neves barmoké legyen minden dicsõség és pénz. Színházat fognak csinálni a kitagadott zsenik számára.

A színháznak nagy szerencséje volt. A legnévtelenebb írókat szedte össze gárdába egy teljességgel névtelen ember. Véd- és dacszövetséget kötöttek egymással a névtelenek.

Mindjárt a színház elsõ darabja óriási sikert aratott. A névtelenek ujjongtak. Ugy-e, hogy elnyomnak bennünket a korlátoltak? Lám mit tudunk mi, ha teret kapunk.

Történt pedig, hogy az az író, akinek a darabja ezt az óriási sikert aratta, aki eddig a legeslegnévtelenebb volt, még egy darabot írt, s elvitte újra bajtársai színházába, hogy adják ezt is elõ. A direktor majd kidobta. A bajtársak majd agyonverték:

- Mit akar maga nyomorult? Hiszen magának már neve van…

Budapesti Napló 1905. augusztus 20.

A.