164. A GRÓFNÉ TÉVEDÉSE

Bennicelli gróf megharagudott Bennicelli grófnéra. A gyönyörû vér-szenzációk szent országá­ban történt. Kék egû Itáliában.

Álmélkodott az elõkelõ világ. Bennicelli gróf faképnél hagyta a szép grófnét.

A grófné sírt. Furcsa özvegységben élt hónapokig, mikor egyszerre bûnbánóan betoppant a férj. Gyöngéden és szerelmesen. Megváltozott minden e perctõl fogva. Ma is tartana a nagy boldogság, ha egy csekélység ki nem derül. Bennicelli gróf becsapta Bennicelli grófnét. Egy inast csempészett a maga férji pozíciójába. Egy inast, ki csodálatosan hasonlított hozzá. Egy véletlen eset fedte föl a titkot. Az inast fölismerte a felesége, egy olasz parasztasszony. De az inas hetekig élt a grófné oldalán, s a grófné mitsem sejtett.

Szívesen és talán nagyon igazságosan azt az igazságot kellene ebben látnunk, hogy egy inas nagyon sokszor bárhol is pótolni tud egy grófot. Vad mokrák ezt már régen hirdetik. De minekünk Eugène Sue jut az eszünkbe. Aki az egész életében gõgös és szerencsétlen volt, mivel nem mágnásnak született. Egyszer egy barátja bejelentette neki, hogy látogatót kap. Valami irodalmi mániás, szép, ifjú grófnõt, ki remeg a vágytól megismerni a híres írót.

Eugène Sue pedig beállította kiöltözve a szalonjába az inasát. Õ maga inasnak öltözött. Jött a grófnõ és teljes két óráig beszélt a Mesterrel. A látogatás után kijelentette, hogy Eugene Sue, az ember, még zseniálisabb, kedvesebb, több, mint az író. Eugène Sue csak napok múlva leplezte le a durva komédiát, hogy a grófnõ egy ostoba inastól van elragadtatva.

Ugy-e, hogy a grófnék és grófnõk furcsa lények voltak mindenkor? Egy igazi grófot és egy nagy embert mindig lehet náluk pótolni egy inassal. Fõképpen akkor, ha õk ezt nem tudják.

Egyszerûen azért, mivel a grófnék és grófnõk - asszonyok. Pardon: mai asszonyok. Mert a holnapiak biztosan mások lesznek. Sõt a maiak között is sok van már az újfajtából.

De egyelõre még többnyire ilyenek õk, mint az olasz eset klasszikusan bizonyítja. Miért tetszett a múltkor olyan szigorúnak lenni ama siófoki asszonyokhoz, akik az elegáns gavallérban nem ismerték meg a minap a míveletlen gazembert?…

Budapesti Napló 1905. augusztus 24.

Lellei.