183. AZ ÖRDÖG BIBLIÁJA

- Bemutató előadás a Vígszínházban -

Hogy mit láttunk ma este a Vígszínházban? Egy magyar rokokó-darabot. Valamit egy ködmön-szagú, csalafinta, sohasemvolt magyar világból. Géczy Istvánnak egy új darabját.

Keresztelni fogják bizonyára mindennek. Népszínmûnek, parasztvígjátéknak, pórbohózatnak. Egyik sem. Paraszti bábjáték. Köze az élethez nincs, de hellyel-közzel mulatságos. Megróni ne tessék íróját, mert meghamisította a népet. Nem tette. Õ tudta, hogy ezidõszerint Budapest hajlandó magához emelni egy mulatságos estére a parasztot. Tehát parasztokat vonultatott fel.

Lump Kispál uram elkártyázza a feleségét. Huszonegyen. Süveges csárdásgazda nyeri el pénzével együtt a kackiás menyecskét, s a menyecske Süveges uramé lesz. Végül minden jóra fordul. Kispál visszakapja az asszonyt. Süveges vén feleségével marad együtt, s bánatában nazarénusnak áll be.

És érdekes dolog történt e darab elõadásával. Maga Géczy voltaképpen egy szélsõségesen, bábjátékszerûen franciás darabot írt. A Vígszínház színészei pedig olyan magyar megértéssel, olyan nagyszerû paraszt stílussal játszottak, mintha Feydeau-t és Bissont, a cocu-ket, az elegáns lumpokat, a félvilági hölgyeket és kikapós asszonykákat hírbõl sem ismernék.

És ha nem is remekmû a Géczy darabja, de hatásokat bõséggel kínál. Színházi ember munkája, s olyan emberé, kitõl a népszínmû föltámasztását várták sok reménységgel. Alakok, helyzetek, ötletek, epizódok pótolják azt, ami litteráris és mûvészi lett volna, ami azonban esetleg nem tetszett volna úgy, mint ahogy tetszett, ahogy van a darab.

Mert tetszett a darab, és sikert jegyezhetünk fel. Hegedüs Gyula pompás volt paraszt­szerepében, s originálisan játszott, szomorkodott, duhajkodott s nótázott cigány mellett. Tanay is meglepõen jóízû parasztsiheder volt. Szerémy, Papp Mihály, Vendrei, s mind kitû­nõ­ek. A hölgyek közül Kiss Irén vált ki, a színház új komikája, s jeles volt parasztmenyecskének, kártyán nyert feleségnek Haraszthy Hermin. Esemény volt a színház új trükkje. A cigányverseny után dalárdaversenyt akar - úgy tudjuk - a Vígszínház. A második felvonásban ma elsõnek az Ébredés dalkör tagjai énekeltek. Fegyelmezett, erõs férfigárda, de a dalárdák nagy modorosságaival. És megállapíthatjuk jóelõre, hogy a Vígszínháznak sok az a hang, amivel egy népes dalárda betölti, vagy szerencsétlen a színház akusztikája. Nagyon-nagyon tapsolták egyébként a kitûnõ dalárda nótáit.

Budapesti Napló 1905. szeptember 24.

Dyb.