220. INDIA PAPNÕJE

- Annie Besant Budapesten -

Budapest, június 3.

Kik hallották tegnap és ma este csodás Indiának küldöttjét, a szkeptikusok nagy ellenségét, a teozofia papnõjét, Annie Besant-et, hirdetni az új vallásos evangéliumot, sejtették-e, hogy ez az istenes asszony a hitetlenek fanatikus apostolnõje volt valamikor?

Mert az volt Indiának küldöttje, ki jár gyógyítani a hitetlen, szkeptikus, materialista, modern világot, megmutatván nekik a végtelen élettengert, melyen az istenség hajózik, s hirdetvén, hogy meg kell finomulnia az embernek s fölemelkednie a végtelenségig, mely majd valamikor isteni fényben, megfejtve fog az ember elõtt állni.

Londonban történt 1893-ban. Nagy heti összejövetelüket tartották London szabad­gondolkodói, az istenes babonák ördögûzõi. A gyülekezet várta az egyik leglelkesebb vezért, az istentagadásnak s a materialista, tudományos gondolkozásnak hatalmas tûzû hirdetõjét, ki nem volt más, mint Annie Besant.

A szabadgondolkodó papnõ megérkezik. A tömeg hallani kívánja. Õ megszólal, s kipattan egy olyan szenzáció, a teremben, mely bejárta az egész világot, ahol az emberek intellektuális életet szoktak élni.

Avval kezdte Annie Besant, hogy búcsúzni jött. Megválik a szabadgondolkodóktól, mert új világosságot nyert a lelke. Nem tud többé szkeptikus lenni s az istenség ellen harcolni. Más útja van. Éppen az istenes tudományhoz, a teozófiához hódolt át.

Az angol lapok hasábokat írtak ekkor Annie Besant pálfordulásáról.

És Annie Besant még akkor, rögtön megmagyarázta a gyülekezetnek, hogy õ meg van gyõzve és pedig nem metafizikai bölcsességekkel, de empírikus módon, kézzel foghatólag. A teozófia meghódította. Elbeszélte, hogyan.

Akkoriban halt meg a teozófiai társulat feje, Blavatsky asszony. Annie Besant a szobájában ült, és olvasott. Egyszer csak váratlanul, hirtelen ölébe egy pálmalevél hullott. Tû-szúrta, ismeretlen betûkkel. Nem tudta, honnan. A tetõzet ép. A könyvtárról talán? A könyvespolc lomjai közül? Elvitte a levelet komoly s értõ tudósokhoz. Szanszkrit nyelven voltak róva a levélre a szavak, s figyelmeztetés volt Annie Besant-hez, hogy küldetés vár rá. Térjen meg, s vegye át Blavatsky asszony örökségét a teozófia hirdetésében.

A szabadgondolkozó apostolnõ mosolygott szkepticizmusával, mely az õ hivatásos hiszekegye volt. Mégis tett egy próbát. Átvizsgálta, elrendezte, s bezárta gondosan szobáját. Leült a szoba közepére, s mosolyogva hangosan szólt:

- Nos, titkos szellemek avagy isteni erõ, hát próbáljuk meg. Adok egy órát. Ha egy óra alatt ismét jelentkezel, hinni fogok.

És csodálatosan lehullott a pálmalevél, egy másik pálmalevél újra ilyen szavakkal:

- Mit tétovázol? Állj a helyre, hova küldetve vagy.

És Annie Besant megtért. Így beszélte el e megtérés útját.

A szenzáció hetekig tartott. Az angol lapok elõfizetõik számára levelezés-rovatot tartanak fel. E rovatban is persze pro és kontra az Annie Besant-esetrõl folyt a szó sokáig.

Beleszólt az újság-diskurzusba Cumberland, a nálunk is szerepelt, világhírû gondolatolvasó. Kijelentette, hogy minden ilyen történet dajkamese. Õ letett száz font sterlinget ennél és ennél a bankháznál. Tegyen le az is, aki az ilyen csodás esetekben hisz. Mutassanak elõtte s kölcsönös bizalmi emberek elõtt akármilyen csodás mutatványt, fenomént, õ rögtön megmondja a nyitját, tudományos magyarázatát s utánacsinálja.

Egy Indiából hazakerült angol ezredes jelentkezett, s letette a száz font sterlinget. És fölhívta Cumberlandot, hogy bármely helyen, Cumberland tizenkét bizalmi embere elõtt õ fog egy olyan csodálatos virágesõt rögtönözni, melyben virágok hullnak, nálunk nem ismert exotikus, indus virágok, amilyenek csak Hindosztánban nyílnak. És Cumberland - úgy látszik - nem tudta volna megfejteni a csodát. Egyszerûen nem jelentkezett, beismerte a vereségét. Ez a katonatiszt aztán elbeszélte egy újságban, mint hódolt meg õ a teozófiának Indiában. Blavatsky asszony, a híres apostolnõ akkoriban jött le a misztikus, csodatevõ braminokkal rakott indiai hegyekrõl, s készült világmegváltó útjára. Egyik indiai tábornokkormányzó meghívta ebédre a már híres nõt.

Az ebéden résztvett õ is, az ezredes. Mindenki érdeklõdött, s hitetlenkedett Blavatsky asszony szent tudományával szemben. Valaki megszólalt:

- Hinni fogok önnek, Madame, ha ebbõl a terembõl a zongorát átvarázsolja fölemelve a levegõben, rézsen a szembenlévõ sarokba. Blavatsky asszony leült a terem közepére, lehunyta szemeit. A többiek kimentek, s a nyitott ajtók küszöbén nézték; mi történik. Az apostolnõ arca vonaglott. Rémes erõfeszítés látszott rajta. Kezei görcsösen fogták a szék támláit. Látszott, hogy akaratát, minden akaratát fölajozza, s koncentrálja az asszony. Egy óráig tartott. Hirtelen magától föllebbent a levegõbe a hatalmas zongora, s átrepült, leszállt a másik sarokba. Másnap hat embernek kellett visszavinni.

Így mesélte el a maga megtérését Annie Besant megtérésekor az illetõ ezredes. És hozzátette, hogy ez nem isteni erõ, csodatétel az õ hite szerint. Hanem a fejlõdõ ember akaratának egyre-egyre csodálatosabb hatalma. Fizikai titkok ezek, melyeknek mivoltát ma még csak sejtjük, s melyek jelzik nagy összetartozóságunkat a végtelen élettengerrel és az istenséggel… Ami természetesen megengedi, hogy az esetekben azért illõ tisztelettel kételkedjék egyikünk-másikunk.

Ez idõ óta Annie Besant a teozófiát hirdeti, s hogy tökéletesednünk kell, agyunknak, lelkünknek, idegrendszerünknek finomulnia kell folyton-folyton, hogy fölemelkedhessünk oda, ahol a csodák nem lesznek csodák. A szkepticizmus apostola tehát az emberfölötti idealizmus és hit apostolnõje lett…

*

Ma este második elõadását tartotta Annie Besant Budapesten. Nagyon elõkelõ közönség hallgatta ma is. Még nagyobb, mint az elsõ estén. A teozófia és a modern pszichológia volt ma a témája. Gyönyörûen elõadott, érdekes elõadását magyarul is tolmácsolták.

Budapesti Napló 1905. június 4.