223. EGY SZOMORÚ ÉVKÖNYV

Kolozsvárról a Teleki Blanka-kör évkönyvét küldték meg nekünk. Tizenhatodik és utolsó évkönyv. A Teleki Blanka-kör a nagy magyar honleány emlékére alakult 1890-ben. Elnöke De Gerando Antónia volt, a kolozsvári felsõbb leányiskola neves igazgatója. Most távozik Kolozsvárról De Gerando Antónia, s megszûnik a Teleki Blanka-kör is. Gyönyörû célokat tûzött volt maga elé ez a kör. Új és igazi mûveltségû magyar nõket nevelni, akik majd a gyermekekben mûvészi érzéket fejlesszenek, altruizmust, lelkesedést, szeretetet oltsanak. Ez volt a kör elsõ célja. Lelkek teremtésével, nemesítésével az igazi civilizációnak hódítani meg az elmaradt magyar társadalmat. Egyesületeket alapított a kör, hét irodalmi munkát adott ki, három magyar tanítónõt küldött ki tanulmányútra Párizsba, hogy a Ville Lumiere-ben apostolaivá váljanak a szépnek, az emberinek, a kultúrának. Az ez évi jelentésben is Télessy Dalma polg. leányiskolai tanítónõ számol be párizsi tanulmányairól. A kör azonban nem mûködhet tovább. A magyar társadalom megtagadta tõle még az érdeklõdést is. Az utolsó években az elnöknek magának kellett anyagi áldozatokat hozni. Ismét egy szomorú bizonysága, hogy nálunk, ahol például politika és botrány mindenkit érdekel, intellektuális, kultúrális törekvésekkel szemben megdöbbentõen süketek és érzéketlenek az emberek. Ide írjuk De Gerando Antónia búcsúszavait, melyek szomorúak, szépek és jellemzõek: Mielõtt végbúcsút vennénk egymástól, még egyszer fogunk találkozni. Alkalmasint szeptemberben fogjuk leleplezni Pálfalván, Szatmár mellett azon emléktáblát, melyet a „Teleki Blanka-kör” emelt azon nõ emlékére, aki példaképül szolgálhat minden magyar leánynak, megmutatva, hogyan kell a hazát szeretni, a hazáért élni, a hazáért szenvedni és meghalni! Ezen ünnepélyre a Teleki Blanka-kör összes tagjai hivatalosak lesznek. Ott ünnepélyesen fogjuk fogadhatni egymásnak, hogy amíg élünk, ezen önzõ, átmeneti, háládatlan korban, mi legalább, önzetlenül az eszméért, a hazáért, a haladásért fogunk küzdeni.”

Budapesti Napló 1905. július 11.