224. BEHEK ISTVÁN NEMESSÉGET KÉR

Áldott ország ez a Magyarország. Az emberek még bolondulni is abba bolondulnak bele, hogy - nemesek akarnak lenni. Valóságos reneszánszát tárjuk mi, magyarok, a világ elé, a lovag­kornak. Íme az idõk jele: Behek István is nemes akar lenni. Õkegyelme korongi gazdaember, s látván, hogy osztogatják ma még e honhazában a kutyabõrt, írta a következõ levelet a királyhoz:

Felséges király! Legkegyelmesebb uram! A haza irányában szerzett érdem a királyi trón iránt tanúsított hûséget boldogult felséges királyaink mindenkor megjutalmazni méltóztattak. A polgári erények élesztéseire törekvés végett felséged is követni méltóztatik Felséges elõdeinek nyomdokait, ösztönt nyújtana hû magyarjainak a királyért és a hazáért életüket és vérüket kész honfiaknak áldozatkészségére. Hogy én is részesülhessek ezen királyi kegyelemben, és én is a magyarországi nemesség soraiba felvétessem, volt mindig legforróbb óhajtásom. Alólírott a polgári pályát választván, a gazdászattal foglalkozom. Én a csatában nyert sebekkel nem dicsekedhetem; azonban mint a szorgalmas földmívelõ, fáradságom gyümölcsét megosztottam azokkal, kiket a sors szerencsétlenségbe sodort. Így A) atyámnak szereztem mindig annyi dolgot, hogy nem ért rá az anyámat kínozni, amelyet éppen kínokkal esztelenné tette, és így egy pár év múlva az anyám egészen tisztán meggyógyult, B) amelyet az anyámnak is vettem annyi vigasztolt olvasásas mindig, hogy az segítette nagy esztelen szomorúságát helyre igazítani, C) négy embereknek életét egy rossz bika által halálveszélytõl megmentettem, D) a jó könyvekben mindig igazságot kerestem, és azokat a szomszédok közt mindig terjesztettem, hogy sokszor is adós voltam a könyvekre, E) minden tûzveszedelemnél is mindig egész örömmel dolgoztam, így a mások a katonai pályán tüntették ki magukat, én a polgári életben törekedtem arra. Ezek azok, amelyeket Felséged kegyes színe eleibe mély hódolattal elõterjeszteni bátorkodom, melynek alapján mély alázattal kérem Felségedet, miszerint engem nõmmel és gyermekemmel (úgymint akarok megnõsülni) együtt a nemességi díj (taksza) kegyes elengedése mellett a nemesek sorába felvenni s nemesi kiváltságokból felruházni a nemesi címert, amelynek tervét ide Herczegyi alatt mellékelni bátorkodom, - nemkülönben a nemesi oklevelet kiadatni méltóztassék. A legmélyebb tisztelettel vagyok legalázatosabb szolgája ifjú Behek István, Korong. U. posta és fõszolgabíróság Muraszombat, Vasmegye. Cím: Legkegyelmesebb Felséges király úr I. Ferenc József Vien Bécs Várpalota Schönbrunn.

A kérvény minden megjegyzés nélkül jött vissza a kabinetirodából. Pedig igazán nem járja, hogy Behek István nem kapott nemességet. Igazán: miért nem adtak neki?

Budapesti Napló 1905. július 15.