227. AZ ISCHLI TALÁLKOZÁS

A szegény Lajos óta, kit XVI-iknak nevez a francia történelem, fölöttébb szeszélyesek a népek. Gyakran mernek cselekedni az õ fölkent fejedelmeik nélkül. Természetes tehát, hogy a fejedelmek néha nyugtalanok. Hogyis ne volnának nyugtalanok? Sok baj érhet ám manapság egy fejedelmet.

És divat, hogy a fejedelmek biztassák egymást. Ezért járnak egymáshoz látogatóba rendszerint. Valóban minden fejedelemnek jól eshetik az, ha látja, hogy a másiknak több baja van, mint neki.

A világ legfrissebb szenzációja az ischli találkozás. Edvárd király a marienbadi kúra elõtt találkozott a mi öreg királyunkkal. A világ azon bámul legjobban, hogy egy idõ óta milyen természetes emberek a királyok. Mintha Brahm színpadán nevelõdtek volna. Nem úgy van, mint eddig volt. Eddig a királyok a külügyminisztereikkel s egy falka diplomatával látogatták meg egymást. Szabad volt csókolozniok, betanult tósztokat mondhattak. De in merito - a diplomatáik végeztek el mindent. Most nem így van. A királyok csak önmagukban bíznak, s még önmagukban sem nagyon. Egy idõ óta a diszkrét, fejedelmi duettek egymást érik. Miklós cár és Vilmos császár diskurzusát még az alkonyi szelek sem hallhatták például a minap. Így tárgyalt együtt öreg királyunk is az õ vendégével. Mit tárgyaltak? Az újságoknak ezer az õ kombinálgatásuk. Egy bizonyos, népeik orrára nem kötik, hogy mit. Mióta a népek néha fejedelmeik nélkül cselekszenek, a fejedelmek is így tesznek.

Higgyük, s hinnünk illik: a népek javairól, az emberiség üdvének munkálásáról vala szó Gmunden és Ischl táján. Lancaster grófnak pedig (Edvárd király fürdõi neve) jó kúrát kívánunk Marienbadban.

Budapesti Napló 1905. augusztus 17.