231. A ZEYSING-BOTRÁNY

Nagyon szennyes és nagyon szomorú szenzáció ez a Zeysig-botrány. Akár belefuljon, akár kikerüljön belõle a valóság: szennyes és szomorú. Már csak azért, hogy nálunk lehetõ egy ilyen skandalum. Nagyon megmérgezett ennek az országnak a politikai élete. Nagyon gyászos társadalom, amelyben ilyen szenzációk fakadnak fel.

De a Zeysig-ügyben külön is az ejtette keserves aggodalomba az ország közvéleményét, hogy ennek a szennyes botránynak az áradata egy tisztelt és minden demokratikus hajlandóságú magyar embertõl féltve õrzött nevet fenyegetett bemocskolással. Tartani lehetett attól, hogy báró Bánffy Dezsõ sokat jelentõ egyéniségét csorbítja meg tiszteletben ez a botrány. Nagy megnyugvást kelthet az ország aggodalmaskodó közvéleményében báró Bánffy Dezsõ viselkedése. Az õt körülfogó gyanút fölháborodva, a legerélyesebb módon veri vissza ma is Bánffy. A koalícióbeli pártvezérek mai összejövetelén Bánffy ezt a kijelentést tette:

- Ha negyvennyolc óra alatt teljes és tökéletes világosságot nem derít a Zigány-afférre a rendõrség, úgy magam veszem kezembe az ügyet, s ha kell, a legerélyesebb presszióval is kikutattatom, hogy ki a Zigány-röpirat értelmi szerzõje.

Egyébként pedig Berlin, Bécs bevonódik most már a botrány fölkutatandó területébe. Sajnos, nagyon hosszú életûnek ígérkezik a Zeysig-botrány.

Zigány maga egyébként már az ügyészségen van.

Budapesti Napló 1905. szeptember 14.