3. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

- Desmoulins a széken -

A Palais Royal kertjében egyik legdicsõbb napján a világnak fölugrott a székre egy picardiai legény, s tüzes hebegésével halálraítélte a Bastille-t.

Áll már a szobra régen szülõfalujában, Guise-ben, s most állni fog Párizsban is.

Egy székre ugrik föl: így történt akkor. Egy székre ugrik föl: ez a szobor. Nálunk tekercset adtak volna a kezébe, s istentelen pózban állna elõttünk. Halottabban, mint mikor teste, nagy, féktelen, isteni, dicsõ és piszkos szenvedélyektõl át és átnyargalt teste dr. Guillotin jóvoltából hullává változott.

A múlt szépít. A legendát minden náció szereti. Lucile és Camille legendáját nem háborgatja a francia irodalom. Meghagyja Desmoulins-t nagynak. Hiszen az is volt. De mert ember volt, piszok is találtatott benne. Hanem mikor szobrot farag róla, nem legendázik a francia szobrász. Akkor volt a legnagyobb, mikor fölugrott a székre. Mikor halálra szónokolta a Bastille-t, és a francia szobrász székre ugratja a szobrát. És mennyivel szebb ez a szobor például a Pálffy-szobornál…

II.

A csúnya hercegnõ

Verset kellene errõl írni. Egy fiatal Dóczi Lajosnak. Jön a hír, hogy van már mátkája Alfonzó királynak. Battenberg Viktória Eugénia, aki van olyan csúnya leánynak, mint Alfonzó legénynek.

Azt is tudja a hír, hogy a csúnya hercegnõnek szép hozománya lesz. Szóval egy felséges zsák megtalálta a foltját. A legszebb szegény leány is hiába álmodik egy szép királyfiról, s íme, a legcsúnyább hercegnõ is kap egy csúnya királyfit…

III.

Stösszel és Kondratyenko

Mi igaz a vádakból, melyeket Stösszel ellen emeltek? Nem lehessen tudni. Egy dolog bizonyos. Stösszel életben maradt. Õ egy gyáva kutya. Kondratyenko meghalt. Õ egy csodálatos hõs. Vajon nem kerül Kondratyenko is haditörvényszék elé, ha életben marad? Nem lehessen tudni. Egy dolog azonban bizonyos. Az emberek az elismerést, ha már muszáj, inkább a halottnak adják meg…

Budapesti Napló 1905. október 3.

Pont