4. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Eötvös Lóránd lemondása

Tudós elnöke az Akadémiának, Eötvös Lóránd lombikjai közé vonul, otthagyja az Akadémiát. A marakodás, ósdiság, olcsó politizálás és nepotizmus szent hajlékából elvonul a maga csöndes laboratóriumába. Nem firtatja, hogy igaza van-e Kautz Gyulának vagy nincs. Látja, hogy fölbomlott e szegény kis társadalom életében minden rend. Az intellektuális kultúra, a tudomány és a haladás messzebb földje az ígéretnek, mint valaha. Itt most szennyvíz borított el mindent, s színén apró, falánk harcsák ficánkolnak. Még azt is tudja, hogy az õ lemondása az Akadémia elnökségérõl nem esemény. Ki bánja az Akadémiát? Ki bánja egy nagy tudós tettét vagy sorsát. Ballagi Aladár politikai beszédre készül a kültelken. Ez kell a magyarnak. Szerényen csak annyit mond Eötvös Loránd, hogy tudományos munkálkodásainak akar zavartalanul élni ezután. Mennyit mond ez a csöndes, udvarias kijelentés. A régi igazságot mondja: tudomány és Akadémia összeférhetetlenek.

II.

A keresztény Japán

Keresztény lesz-e Japán? Vagy keresztyén, mint a protestánsok mondják? Jámbor próféták már látják a keresztény Japánt. Egészen természetesnek vallják, hogy Japánnak már hálából is krisztiánizálódnia kell. Végre is a keresztény népek kultúrája mívelte ki az apró japánokat…

Ezek az elegáns, ravasz kis ördögök egyelõre nevethetnek e próféciákon. Ha két japán szociológus ráadná a fejét, hogy vitázzék e problémáról, alighanem így hangoznék párbeszédjük:

- Tehát megmaradjunk Buddhánál?

- Persze hogy maradjunk meg. Egészen jól viselte magát az utóbbi idõkben. Majd ha hanyagnak látjuk. Akkor majd nézünk más után…

III.

Nem kell hadsereg

A két nõvér-nációt, a két latin nemzetet régen halálra ítélte a germán koponyák bölcsessége. És valóban egy hajóban eveznek õk. Franciaországból átcsapott most már Olaszországba az az óriási háború, melyrõl minden nap többet fognak írni az újságok. Háború a hadsereg ellen. Sohase hallott, sohase képzelt gyûlölettel folyik ez a háború. A hivatalos Franciaország didereg belé. A francia hadseregnek már fele antimilitarista. Olaszországban, Turinban, tegnap csak egy helyütt tízezer röpiratot foglaltak le. Ezeket mind a kaszárnyákban fogyasztják el.

Vajon a dekadencia jele ez is? A germán bölcsek ezt mondják. Ám nagy Germániában is éppen ilyen gyûlölettel folyik az antimilitáris harc. Csak a taktika más. A fegyveres békét le akarja rázni a nyakáról Nyugat.

Valami nagy, nehéz fájdalom szakad ránk. Kicsinységünkre gondolunk, kis, elmaradt népek tragikomikus fátumára. Nagyszerû kultúrájú nyugati országokban éppen akkor indult meg a leszámoló harc a hadsereg ellen, mikor mi egész életünket tesszük kockára azért, hogy - hadseregünk legyen.

Budapesti Napló 1905. október 7.

Pont