6. AZ ÕRANGYAL

- Bemutató előadás a Vígszínházban -

Kezdünk megbékülni a Vígszínház franciáival. Különösen, ha Feydeau-k õk. Ha megfiatalodott Bissonok. És legújabban, ha Flersek õk és Caillavet-k, kik az Õrangyal-t, a Vígszínház mai vígjátékát áldott óráikban elkövették.

Ezek nem a Palais Royal elmétlen disznói. Ezek valakik. Jókedvû bölcsek, pillangó-karakterû mûvészek, vidám anarchisták.

A mának Offenbachjai õk. Egy darabjuknak nyomába sem ér tíz sereg iránymû, nagyképû társadalmi dráma. Hahotázva szedik pozdorjává ezt a minden sorsra megérett, hazug, gonosz társadalmat.

Kicsúfolnak íme az Õrangyal-ban is mindent. Családot, szerelmet, hûséget, hírnevet, mindent.

Az Õrangyal a család angyala. Az udvarló. Vigyáz a férjre, mert hite szerint csak erkölcsös férj mellett érdemes a feleség szeretõjének lenni.

Kedves, groteszk, naiv párizsi legény, ki alkalomadtán szellemes is tud lenni. Már-már célnál van. Ezer galibát okoz a férjnek õrangyalkodásával. Hallatlan ágyas helyzeteket teremt. A vége az lesz a dolognak, hogy a férj és feleség, galádul, az õ háta megett egymásba szeretnek. Õt pedig kidobják.

Így gyõz az erény Flers-nél és Caillavet-nél. Esztendõk óta nem láttunk gonoszabb, elmésebb, csillogóbb erkölcstelenséget: Gyõz az erény, mikor már mindent kivégeztek, s mikor már az õ isteni erkölcstelenségük s vakító szellemességük gyõzött.

G. Kertész Elláé az este legnagyobb sikere. Párizsibb, szebb, szellemesebb akadni sem akadna nála a tûzhely menyecskéjének a szerepében. Vele a sikerben elsõknek Góth és Hegedüs osztoznak: az udvarló és a férj. Nem volt szerencsés napja Sz. Varsányi Irénnek sem egy ostoba nótával, sem egész, különben hálás szerepével. Jelesek a többi szereplõk szinte egytõl-egyig. Szóval az elõadás is segített az õrangyalnak. Biztosan, pompásan, Molnár Ferenc fordította magyarra Flers és Caillavet darabját. Nem a durva hatású bohózatok hangos sikere volt ez a siker. De nagy siker volt, s az Õrangyal kasszadarab.

Budapesti Napló 1905. október 8.

Dyb