11. A SZERELEM ISKOLÁJA

Somló Sándor dobni akart valamit az irodalomnak, s fölújította Rákosi Jenõnek egyik híres, kedves és nemes darabját, A szerelem iskoláját.

Egy pillanatig sem hisszük, hogy Rákosi Jenõnek öröme tellett a mai estében. Nagyon robotos munka volt ez a repríz. Méltatlan Rákosi Jenõhöz, s méltatlan a pompás poézisû, derûs filozófiájú, romantikus, igazán irodalmi alkotáshoz.

Egy nagy haszna volt a publikumnak a mai estébõl. Láthatta, amit Rákosi Jenõ is fájdalommal láthatott. Ezernyolcszázhetvennégy óta nem jött meg a hallása a Nemzeti Színház dicsõ gárdájának. Egyen-ketten vannak újak. De a süketfajdok uralkodnak itt. A lelketlen, különös, handabandázó, szavaló lények. Józan, szép, igéivel is ható poézisát ma sem értették meg Rákosi Jenõnek.

Hogy szavaltak, hogy szavaltak. Élükön talán legjobban P. Márkus Emma, akinek megvan az a talentuma is, hogy a világ legrosszabb színésznõje is tud lenni. Mint ahogy kivételesen nagyszerû is. Rákosi Szidi, Gerõ Lina, Odry, Gál és Molnár: õk voltak megértõk, ízlésesek és az irodalomtól nem idegenkedõk. Gyatrák és rosszak a többiek valamennyien.

Tele volt a színház. A publikum még ilyen elõadás mellett is tudott szívvel hódolni Rákosi Jenõ elõkelõ géniuszának.

Az illusztris szerzõt sokszor szólították a lámpák elé.

Budapesti Napló 1905. október 16.