14. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Hakon király

Bájos ez a dolog. Hónapokig nagy volt a töprengés Norvégiában. Mit csináljon magából a kis északi ország? Republikánus monarchiát, mint Anglia? Monarchikus respublikát, mint Franciaország? Republikánus respublikát, mint Svájc?

A monarchia gyõzött. Már szinte biztos, hogy Károly dán herceg lesz a norvégek királya. Már neve is van. Õsnorvég neve: Hakon. Hát van gyönyörûbb intézmény a királyságnál? Már a dán herceg tudja, hogy õ iszonyú norvég. Már a neve is norvég. Már Norvégia repesõ örömmel várja a legelsõ norvég embert. Bájos ez a dolog. És a népek örökké gyermekek maradnak…

II.

Zálogházak Japánban

Szegény Japán… Egy Spencernek, egy Ibsennek fájdalmas derût szerezhet, mikor egy õsállapotú népet lát mohón áttérni a mi kultúránkra. Spencer beszélt is errõl sokat élete utolsó éveiben. Éppen Japán révén. Hejh, a kultúra kötelesség. De fájdalmas kötelessége az emberi nemnek. Sok új kínnal kell azért megfizetni. De Japán fanatikusan vette a dolgot. Egy csúfolódó francia újságíró írja, hogy például Japán fejébe vette a nõi fegyházakat, mivel ilyen fegyházak Európában s Amerikában is vannak. Nõi fegyenc alig akadt Japánban. Ott még a nõk képtelenek nagy, bûnös cselekedetekre. Valósággal toborozni kellett a fegyházba. De legalább nõi fegyházat is mutathatott az idegennek Japán. A civilizációnak ez a rettenetes, beteg szomjazása meghozta a gyümölcsöket. Oh, veszettül modern ország már Japán. Kell bizonyság?… Az utolsó években úgy termettek a zálogházak Japánban, mint a gomba. Ezidõszerint ez a legjobb üzlet Japánban. Hiába: nagy dolog a civilizáció, a kultúra, a modern élet. És drága.

III.

A teremtés ura

A teremtés ura, mint a férfiúi embert csúfolják, galád szokásai közé mostanában egy újat vett föl. Nincs nap, mikor hír ne jöjjön valami affélérõl, hogy egy férfiú magával vitt a halálba egy nõt. Neki meg kell halni. Hogy könnyebben induljon útra, s hogy romantikával aranyozza be gyáva és szennyes voltát, magával csal vagy erõltet egy nõt. De ez nem minden. Egyre sûrûbb az eset, hogy a teremtés ura megbeszéli a kettõs öngyilkosságot a balek nõvel. Elõször megöli a nõt. Ekkor õ megijed és életben marad. Most Németországban történt ilyen eset. Pláne két szentimentális nõvért ölt meg egy férfiú. Aztán jelentkezett a rendõrségen. Közben rájött, hogy élni a börtönben is jobb, mint nem élni… A két némbert persze nem lehet feltámasztani. A nõknek pedig megjöhetne már az eszük. Beláthatnák, hogy a teremtés ura a legtöbbször hitvány, kis állat, amikor a halálról beszél. Ha pedig van köztük kivétel, e kivételek megérdemlik, hogy - egyedül haljanak meg. Sõt azt is, hogy éljenek.

IV.

Baneth Budapesten

Baneth Sándor Budapestre érkezett.

Kik reszketnek?…

Budapesti Napló 1905. október 20.

Pont