15. A BOLYGÓ GÖRÖG

- Bemutató előadás a Király Színházban -

Beöthy László szerencsés színháza a János vitéz diadalmas ütközete óta úgyszólván ma este ment elõször komoly harcba új diadalért.

Magyar szerzõket állított újra gárdája élére a Király-színház, és írjuk ide hamar, mert szívesen írjuk: a gárda gyõzött. A gyõzelem talán nem kukoricajánosi éppen. De gyõzelem.

Operett a Király-színház új darabja. Pásztor Árpád írta az operettet Buttykay Ákossal, egy nagyon elõkelõ talentumú, fiatal muzsikussal.

Ravasz Ulixesz történetébõl csinált szöveget Pásztor Árpád. Homérosz nagyszerû meséjébõl. Az ithakai király igazán színpadra. vágyakozó figura. Offenbach szövegírói elõtt is az volt már, s ma is az. A bolygó görög óceánközi szerelmeibõl három felvonásban hármat látunk. Nauszikaa és Kirké után a nevezetes Penelopéhez, feleségéhez, érkezik meg Pallasz Athéne kegyelmébõl Ulixesz, és itt az operettnek is vége. Csókok, ölelések között énekelnek idáig. Olykor kedvetlenül vagy rosszul ilyen vagy olyan paródia is kivihog a mesébõl. De a nagy téma elvész és alig tud egy pár helyzetet adni. A blaszfémia tervtelen és bátortalan. Néha azt hisszük, hogy a paródia paródiáját kapjuk. Ezt sem. Összevisszaság érzik a szövegen, mintha nem tudta volna eléggé megszeretni az írója. De a poéta mégsem tagadhatta meg magát. A verses részek érzelmesek, kedvesek, s általában irodalmi munka, ha a siker érdekében néha ki is siklik egy kicsit az ízlés tónusából.

A jó téma megihlette Buttykayt. Kissé azonban nagyon is elõkelõ és hideg muzsikuslélek az övé. Az úgynevezett nagymuzsikától érezhetõen finnyáskodva szállt le az operetthez. Két szim­fóniáját, egy skerzóját, egy zongoraversenyét s egy zenei poémáját ismerte eleddig a publikum Buttykaynak. Ma a színpadon gazdagnak, elõkelõnek mutatkozott be, de igen komolynak s a mesterségét már túlságosan is értõnek. Kevés az operetti vidámság benne. Invenciója nem nagy. Fél a meleg, lágy melódiáktól, holott éppen ott volt ma igazi hatása, ahol muzsikájának sikerült fölmelegednie. Nagyon tudja bizonyítani a mesterségét. Az instrumentálása pazar, sok, túlzsúfolt. Operai módon megcsinált nagy finálék s duettek másítják meg az Ulixesz-téma hangulatát.

A színház páratlanul pazaron állította ki új darabját. Nagy, parádés este volt. A zenekart János vitéz komponistája, Kacsóh Pongrác dirigálta. Fedák Sárinak pedig három nõszerep is jutott. Fedák Sári volt az, aki mégis csak visszaszerzett sokat a kifelejtett stílusból. Ulixesz három asszonya, az egy ugyanazon Fedák Sáriban ezer Nauszikaa, Kirké lakozott. Kiváló partnerei voltak a gyönyörû hangú s játékosnak is kitûnõ Környei-Ulixesz és Németh. De a többiek: Kazal Biri, Horváth, Körmendi s valamennyien jelesek. Káprázatos tablók, balett. A zenekar megerõsített, majdnem operai erejû. A beszõtt aktualitások és kuplék nagyon tetszõk. Néhány nagyszerû zeneszám pedig igazán szenzációs hatást tett.

A siker kétségtelen.

Budapesti Napló 1905. október 20.

Dyb