31. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

A hazug Poe

Poe Edgárt újra kizárták a Dicsõség templomából. New-York egyik egyeteme tartja e templomot. Szimbólikus templom ez, s Poe Edgárt már másodszor zárták ki belõle. Nem való a Franklinok, Washingtonok, Lincolnok, Longfellow-k, Cooper-ek és a többi nagyok társasá­gába. Talán mert kissé nem polgári életet élt? Dehogy. A halott poétának még New-Yorkban is megbocsátják már a polgári és morális gyöngéit. Poe Edgár azért nem kerülhet a Dicsõség templomába, mert - hazugak a versei. Így szól az ítélet és meghatva gondolunk szegény Allanra. Míg élt, azt tartották róla, akik a zsenit megértik, hogy költõnek - isten, de embernek - disznó. És nem igen szerettek vele az emberek szóbaállani. Most, mikor már régen-régen elporlott, megbocsátanák neki a magánéletét, de lehazugozzák a verseit. A világ még a halott poétához sem tud könyörületes lenni ha a - maga életét merte élni.

II.

Merelli asszony

Nagyon szép volt, okos és szellemes. Szerette a verseket. Imádta Nietzschét Elhagyta az urát. Föllépett a színpadon. Mindent megpróbált. És nem tudott karriert csinálni. Már tudniillik olyan karriert, amilyet egy vidám, szép, bûnös párizsi nõ akar. Megszökött Galleyval, a milliomos sikkasztóval. Visszahozták Párizsba õket. És azóta Merelli asszony - szerencsés nõ. Színházaktól kap ajánlatokat. Milliomos uraktól. Férjhez mehet, ha akar. Mindent elérhet. Egy leánynevelõ-intézet pláne direktrisznek hívja. Hát még ez volna a legszebb. Ha Merelli asszony ezt az ajánlatot fogadná el. Gyönyörû elõadásokat tudna tartani a kisleányoknak. Hogy milyen morális az élet, s milyen sokra viheti egy vállalkozó nõ.

III.

Károly - Károly marad

Úgy volt, hogy Károly herceg Hakon lesz, ha norvég király lesz. Az már bizonyos, hogy norvég lesz. A legelsõ norvég ember lesz õ. Új királyi zászlója lesz s új címere. Mindent otthagy Dániában s új ember lesz belõle. Egy más ember. A norvégek pláne azt akarták, hogy a neve is más legyen. A norvég nemzeti királyok neve: Hakon. Károly herceg sokat töprengett, s végre is úgy határozott, hogy a férfiasságának tartozik valamivel. Ha már mindent eldob a múltból, legalább a nevét megtartja. Végre egy királynak is lehet ennyi büszkesége, habár a storthing talán ezt is sokalja.

Budapesti Napló 1905. november 17.

Pont