36. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Mi a színpad?

Csodálatosan megéreztük e percben, hogy mi a színpad. Hogy mit és mennyit jelent a színpad. Míg Franciaországban a Deroulède-ok voltak az urak, a reváns harci indulója zúgott, zengett az utcákon. A színpadokon pedig nem volt szabad olyan darabokat játszani, melyek Sedan emlékeit zaklatták ki a francia szívekbõl. Elmúlt a bosszús nacionalizmus ideje. Franciaország sebei behegedtek, s Franciaország felejteni akar. Mindenek fölött pedig magáért s magának akar élni Franciaország. És mi történik? Óriási sikert arat egy párizsi színházban Haraucourt nacionalista darabja, az Oberlé. Olvassuk a siker krónikáit naponként. A darab René Bazin egy régi regényének a színpadosítása. Nacionalista, olcsó s föltétlenül hülye. Elzász és Lotaringia szomorú témájáról regél. Iszonyúan tetszik a publikumnak, de azért nem kergeti forradalomba Párizst. Szóval mi megéreztük e percben a színpad mivoltát. A színpad az olcsó ábrándok hona. Ott áldozunk azoknak az ideáknak, melyeket az élet kidobott magából s már csak a mi álmainkban élnek.

II.

Roosevelt távirata Hakonhoz

Hakon király Roosevelt elnöktõl kapta az elsõ táviratot. Hogy kicsoda az a Roosevelt? Semmi ember, mert egyetlen õse sincs. Amerika ezidei nagyura, aki pompásan mulathatott például a japán-orosz háborún is. Hogyne mulatott volna? Õ érezte, hogy itt nem Oroszország kapott ki, de a derék, öreg Európa s a híres, nevezetes klasszikus civilizáció, mely ellen oly gyönyörûen revoltált Amerika. Okos, hatalmas, szép életû ember ez a Roosevelt. Mi ezt nem értjük, mert mi Nikitát is különösen tiszteljük, mivel Nikita - fejedelem. Roosevelt nem fejedelem, de roppantul lenéz bennünket. De ravaszul cselekszi ezt. Például most Hakon királyt üdvözli patetikusan, hogy Hakon Olaf Gerold és Sigard székébe került. Persze, neki megvan a maga privát véleménye is a mi dolgunkról. Milyeneket nevethetett, mikor ezt a táviratot már föladatta.

Budapesti Napló 1905. november 25.

Pont