38. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Camõens szobra Párizsban

Új szignuma lesz Párizsban a latin népek testvériségének. Állni fog ott Camõens szobra… Észre kell már vennie a világnak ezt a páratlan jelenséget: a fáradt és fázékony latin fajták mint bújnak össze. És természetes, hogy az irodalom a szent kerítõje ennek a nagyszerû liaisonnak. Provence különálló irodalma is mit jósol? Mistral bevallotta nemrégiben, mikor a Nobel-díjat megkapta. Hogy közelg az idõ, mikor a latinságnak össze kell fogni. Mert a latinságnak élni kell az emberiség érdekében. És ha másként nem élhetnek a latin népek, eggyé válnak majdan. Ott ragyog közöttük napsugaras Provence. Daltermõ földjén zeng a dal, s ha majd egyszer sem Cervantes, sem Dante sem Victor Hugo, sem Camõens nemzete nem bírja a sorsot egyedül: Provence-ban várja az egyesült latinságot egy hatalmas, összeolvasztott kultúra. Új nyelv s új kultúra, de rokon mindegyik a latinnal.

II.

Alfonz és Eugénia

Mégis Eugénia lesz az Alfonzé, s Eugénia mégis az Alfonzé lesz. Csak a népmesékben házasodtak ilyen nehezen eddig a királyfiak. A loyalis spanyol újságok persze azt írják, hogy mikor Angliában járt volt a király, akkor szeretett bele a battenbergi kisasszonyba. Egészen mindegy aztán, hogy e fránya világ emlékezik. Szegény Alfonz király rémes kosarat kapott volt akkor angol földön. A kiszemelt connaughti hercegnõ áperte megmondta, hogy õ ilyen csúnya férfiúhoz nem megy hozzá. Ez bizony az újságokba is belekerült. Ezt kellett s illett helyrehozni. Szétnéztek az angol udvarban a spanyol és angol diplomaták. Észrevették Eugénia hercegnõt. Hogy diszkrétek legyünk: Eugénia hercegnõnek kevés joga van a szépséget keresni kérõinél. Kérõi pedig hiába keresnék a szépséget nála. De gazdag leány a hercegnõ s Spanyolországra fölfér néhány millió pezeta. Szóval: Alfonz és Eugénia jegyesek.

III.

Tehát Kuropatkin is

Tehát Kuropatkin is megtollasodott a háborúban. Miként Stösszel s miként annyi orosz hõs. Csoda, hogy van még valami abban a szerencsétlen birodalomban. Hiszen Port Arthur ostroma idején például az történt hogy mikor a moszkvai újságírók egy este siettek távirataikat feladni Szentpétervárról, a telegráf-hivatalban tudatták velük, hogy nem lehet táviratozni. Sok-sok kilométeren át a telegráf-drótokat ellopták. Mert Oroszországban mindent ellopnak, ami ellopható. Hogyne loptak volna nagyok és kicsinyek a harctéren. Az ember kezdi érteni, miért kunktátoroskodott annyit Kuropatkin. Nehezen mozdult onnan, ahol még volt mit zsebelni. Csak ha már nagyon siettették a japánok. Az orosz-japán háború történetét a cárnak kriminalistákkal kellene megíratnia.

Budapesti Napló 1905. december. 2.

Pont