42. KABOS EDE

A fiatalabb Dumas-ról mondották s mondják, hogy az intellektusnak grand-seigneurje volt. Zseniális, pazar, gõgös és bölcs, kinek öröme telt abban, ha az emberi és társadalmi korlátoltság õt sikerülten félreértette.

Majdnem szóról-szóra ilyen lelkû embere a magyar irodalomnak: Kabos Ede. Csakhogy õ magyar írónak született, kinek ilyenné kellett változnia. Nyilván a nagy és rikító írói sikerek voltak az õ elsõ álmai. És imádta ez álmokat és imádta a drágalátos közönséget, mely koszorúit csak az igaziaknak adja. Aztán… aztán… jöttek a nagy tanulságok. Még ma is az anekdóta-írók, a helyesírás olcsó alkalmazói mögött kell bujkálniok a maguk álmait álmodóknak, az igaziaknak, a költõknek. Kabos Edének nemcsak Kabos Edét írták a rovására, de még az érdeklõdéseit is megbélyegezték. Már mindenütt, hol modern lelkek éltek és lihegtek. Ibsenre esküdtek, magyar földön még bûn volt Ibsen magasságaira hágni. Még fiatal magyar írók is emlékezhetnek, mikor Kabos Ede neve röviden: a norvég vala. Ez nagyon mulatságos volt annak idején s hahotáztak hozzá a… (majdnem kiírtuk a nevüket).

De fanatikus poéta volt Kabos Ede, nagy áldására a magyar irodalmi élet szent revolúciójának, mely egyre tart még. Gõgjénél csak az õ nagy írói talentuma dagadott meg jobban. Nézte idétlen imbolygását olcsó irodalmi életünknek, s csak egyre biztosabbnak, szebbnek látta a maga útját. Írásai most már csak a Nyugathoz eljegyzett, legkülönb ízlésekhez célozódtak. Regényei, novellái, színdarabjai a hajthatatlan mûvészt, a fanatikus poétát egyre ragyogóbb vértbe öltöztették. Érezte õ jól, hogy nagy bûnös a közízlés szemében, s Kabos Edén, az emberen is egyre szembeötlõbb lett ez a nagy elkülönödés. Külön maradt, egyedül, idegenül. Még írótársai is csak ma kezdik sejteni, hogy a hideg, gõgös Kabos Ede forró ember, nagy álmú poéta. Most… most végre, mikor az irodalmi revolúció egyre több lelket borít lángba… És ma is ott van õ minden modernek és fiatalok élén. Õ nem változott. Nem hirdette, mint Stendhal, hogy ekkor és ekkor fogja õt majd megérteni a publikum. De beteljesedett vele ez. Beértük már némely dolgokban a száguldó Európát s a magyar közönség elérkezett a Kabos Edékhez.

A Pallas kiadásában, díszben, nagyszerûen, most jelennek meg Kabos Ede összegyûjtött munkái. Egyidõben pedig egy új regénye is jelent meg Kabos Edének: Az eleven kulcs. Az összes írások között majd ott lesz ez is. Írni nem írunk róla külön. Gyönyörû, új csúcsa egy fényes, írói emelkedésnek. Ez is, ez a regény és Kabos Ede összegyûjtött munkái is vigasztalás nekünk e kétségbeesett idõkben. Csirás, hatalmas géniusz a magyar géniusz, mely olyan küldöttjét, mint Kabos Ede, a legmostohább, legfagyasztóbb vidékeken át is rózsakertbe tudja elkormányozni. Rózsakert a Kabos Ede összegyûjtött írásai, s a ma már kicserélt, modern, új magyar olvasó publikumnak gratulálunk a rózsaszürethöz.

Jövendő, 1905. dec. 10.

Ódi