61. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Románok Rodostója

Hogy harminc év után hetven román hadifogolyra bukkantak Törökországban: ez a hír jön Bukarestbõl. Drinápolyban tartják a muzulmánok a román hõsöket. Csak aztán akadjon ember, aki ezt elhiggye. Forró fantáziájuk van az ifjú népeknek. Románia pláne nevezetes arról, hogy hajlandó képzeletben az egész históriát végigölni Traján császártól máig, sõt tovább, ha kell. Most íme Rodostó kell a románoknak. És kigondolnak egy olyan balladát, mint a Szilágyi és Hajmási históriája. Hát lehetséges, hogy harminc évig Európában, nem is nagyon titokban, egy sereg román hõst tarthasson jogtalan fogságban egy másik ország? Nagy fantáziájú nép Románia népe, s mûvészethajlamú Bukarestben sem hiszik bizonyára ezt a mesét, de hirdetik, mert regényes és szép.

II.

Merelli úr

A szép Merelli asszony nagyon termékeny írónõ. Mióta Galley-val együtt visszahozták õket Brazíliából, talán már a harmadik könyvet írja. A veszedelmes, szépasszony a Saint Lazare-fogházban fedezte föl önmagában a poétát. Nem is tudna annyit írni, amennyire kiadó nem akadna. És Merelli asszony ír is szaporán. Párizsban pedig Anatole France mûveit sem várják éhesebben. Sõt többet mondunk: a Villy gyönyörû disznóságait sem. Nyílván tehát nyer e könyvekkel az irodalom, amibõl én le mernék egy konzekvenciát vonni. Az ilyen nõket, mint Merelli, állandóan a Saint Lazare-féle intézetekben kellene tartani. Mennyi haszna volna ebbõl - az irodalomnak.

III.

Bécsi példa

Bécsi példa ismét és jeles. A postatakarékpénztár eseménye. Írtak magyarul is róla ezerféle­képpen. Csak egy kis analógia jutott kevés ember eszébe. Hogy a meggyötrött, intelligens emberek is - munkások. Talán õk maguk sem hajlandók ezt beismerni. Holott ha némely gyár kifosztottjai fehér rabszolgák, százszor fehér rabszolgák az agymunka némely bérbeadói. De szervezkedésre nem gondolnak. Brr, annak proletárszaga van. Azt átengedik a munkásoknak. És a munkások csinálják is. A gyárakban, munkás-telepeken nemsokára emberség fog uralkodni. Összeroskadni csak állami és más bürókban fognak egy kis kenyérért az emberek. Mert ezek csak nem szervezkedhetnek, mint a kávéslegények. Pusztulni azonban esetleg sokkal kegyetlenebbül pusztulhatnak el.

Budapesti Napló 1906. január 10.

Pont