78. DÓCZI LAJOS GOETHE-FORDÍTÁSA

Ötszázoldalas, hatalmas kötetben Goethe költeményeinek magyar fordítását ajándékozza a magyar irodalomnak Dóczi Lajos. Elõszó helyett írott jegyzetében bejelenti, hogy fordítói pályájának végén áll. Három évnek nagy munkáját szánta e könyvre, s nagyon kellett éreznie s értenie Dóczinak e kis Goethe-versét:

Csak a való nyomán
Törni a szép után.
Én is rátértem ám
Erre az útra…
S rászokva megbarátkozám
Új gyönyörökkel,
De teljes korra jutva
Hiába - csak a görög kell.

Dóczi, a poéta is, hát visszatér a göröghöz s Goethéhez. Természetes, hogy nem Goethe összes verseit nyújtja nekünk. De nagy ízléssel mind összeszedte s „új életre keltette” mind a verseket, melyeket az irodalom számontart. Nyolcezer verssor muzsikál hozzánk e könyvbõl, mely sok hibája mellett is különb minden eddigvaló Goethe-fordításnál, több is és nagyobb is. Fordító mûvészete Dóczi Lajosnak diadalt ül Goethe verseivel. De a fordító Dóczi régi hibái is diadalt ülnek. Nagy formatalentuma, túlzott hûség-mániája s gazdag rímfaragása vajmi sokszor letörlik az eredeti vers minden szépségét. Õ, aki a Schweizer Liedbõl nyugodtan csinál Tót leány dalát, retteg egy rímjátékot meg nem csinálni, ha hol Goethe cselekszi. És ha a német Zeusz érzései nagyon kristályosak is, csak lerajzolni õket nem lehet. Dóczi pedig nagyon sokszor mindent otthagy az érzés, a hangulat melegségébõl a - Goethe verseiben. A kis magyartalanságokat megbocsátjuk, a meg-megbicsakló nyelvérzék hibáit is. Mert ez a könyv mégis nagy és lelkes munka. Poétának és az európai irodalmakon nevelkedett ízlésû embernek könyve. És még mindig olyan fordító munka, amilyen nekünk sok - hiányzik. Könyvét dr. Voinovich Gézáné Szalay Gizella úrnõnek ajánlotta Dóczi. Lampel R. könyvkereskedése adta ki, s tizedik kötete Dóczi Lajos munkáinak.

Budapesti Napló 1906. január 28.

(A.)