80. BACCARAT

- Bemutató előadás a Vígszínházban -

Henri Bernstein, a szerencsés ifjú ember, ma este meghódította Budapestet. Hasonló siker nem termett mostanában budapesti színpadon. Nem lehetett védekezni Henri Bernstein fiatal lelke ellen. Szenvedélyesen, tüzesen, raffináltan oltotta belénk akaratát, s meg kellett hódolnunk.

A Vígszínháznak diadalmas, lázas, nagy estéje volt, s mi nehezen kezdünk kritikába, habár a januári este egy kicsit lehûtött már bennünket. Most már gyermekes dolog volna kimutatni, hogy hol és miben tévedtünk. Az sem járná, hogy ifjú és francia Suderman-nak nevezzük el azt, akit poétának éreztünk ma jónéhányszor. Az ifjú ember gyõzött, mert hozzá is szokott a gyõzelemhez. Mi meg szívesen álltunk a hódolók közé, mert ritkán van alkalmunk hódolni.

A szeretõ elveszt a baccarat-n nyolcszázezer frankot. Ebbõl a rengeteg summából hatszáz­ötven­ezer frank nem az övé. Gyalázat vagy halál vár reá. Szerelmes asszonya kikényszeríti belõle ezt a titkot. Az asszony apja dúsgazdag. Van vagy hatvan milliója. Az asszony maga is ötmilliót vitt hozományul a házasságba. A férje gróf, kit az asszonynak azért kellett férjéül fogadni, hogy kapzsi, parvenû atyja a társaságba jusson. Az asszony vígasztalása, élete: a szerelme. Két éve szeretõje már a férfiúnak. Meg akarja menteni minden áron a szeretõjét és a boldogságát. A szeretõ, a könnyelmû, a sikkasztó: úr. Gõggel és dühvel tiltja meg az asszonynak, hogy rajta segíteni próbáljon. A szerelmes asszony azonban a férfi akarata ellenére is meg akarja szerezni a pénzt. Megrázó, csupa izgalom jelenetek sora. Az asszony uzsorásokkal alkuszik. Kétségbeesve vall be mindent atyjának, hogy az segítsen szerelmesén. Elviszi testét egy férfirokonához, s eladja hatszázötvenezer frankért. A pénz rettenetes gyötrelmek között megvan. A férfiú azonban nem várja meg: agyondurrantja magát.

Egy asszonynak a gyönyörû, az õrült, a nagy szerelme? Ez volna a téma? A pénz, a baccarat vagy az úri becsület? Az asszony joga egy ráerõltetett házasságban? Avagy hogy elfogadhat-e pénzt az asszonytól a szeretõ? Mind-mind ott van, s zaklat bennünket a Henri Bernstein drámájában. És élet, élet, igazi élet minden ravaszkodások közepette. Végig-végig nagy jelenetek sora és nem sardou-i jeleneteké. Mikor a szeretõ vall. Mikor az asszony kuzinjától azt hallja, hogy szerelmi árért segít rajta. Az apjával a nagy jelenet, mikor a durva ember fojtogatni kezdi a leányát. Mikor az apa fölajánlja leánya szeretõjének a pénzt s ez visszautasítja. Mikor az asszony ujjongó örömmel gondol arra, hogy sikerült megmenteni a szeretõjét. S aztán a pisztolygolyós vég s az asszony õrjöngõ leroskadása. Csak francia, bátor, fiatal és okos író a javából s mûvész is, ha kell, tudhatott ennyi szenvedéllyel s biztos hatással megépíteni egy drámát.

És hogy játszottak ma este a Vígszínház tagjai. G. Kertész Ellát láttuk a szerelmes asszony szerepében. Igazán sokat vártunk tõle, mert nagyszerû fejlõdése, újabb, egyre teljesebb sikerei jogossá tették a várakozást. De G. Kertész Ella különb és több volt, mint tehetségének legfanatikusabb hívei is remélték. Szenvedély, igazság és szépség volt minden jelenete. Nagy dátum a Vígszínházban a mai este: egy nagy színésznõ-talentum manifesztációja. A közönséget meghódította s fogva tartotta ez a gyönyörû játszó erõ. Ennyi ovációt, tapsot, még vastapsot is régen nem kapott színésznõ. Méltó sikere volt Góthnak is, mint rendezõnek s mint fordítónak. Kiváló volt Hegedüs az apa szerepében. S a többiek is: Balassa, Kiss Irén, Fenyvesi s valamennyien a legjobbak. Igazi, nagy-nagy siker.

Budapesti Napló 1906. február 1.

Dyb