103. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Musset szobra

Párizs ma Alfred de Musset-re emlékezett. Végre hát szobrot kapott a legszomorúbb poéta. Talán meg se fognak botránkozni Párizs józan polgárai. Mikor a Comédie-Française-ba állították föl Musset mellszobrát, zajongtak az erkölcsösek. Mert hát kissé részeges is volt szegény Alfred de Musset. A derék Durand-ok azt hitték, hogy ezután már minden alkoholista szobrot kap. Nem mentünk volna el az ünnepségre, ha Párizsban lettünk volna ma. George Sand szobrának leleplezésénél ott voltunk. Ez áldott asszony egyéniségéhez illett ez a nappali komédia. De Alfred de Musset mást érdemelt volna. Egy bús, átkos, ködös, sötét novemberi éjszakán kellett volna belopni Párizsba ezt a szobrot. És elrejteni elõre leásott, sûrû, lombos, szomorú fûzek közé…

II.

Fölhívás Bemhez

Ötszász magyar költõ van bezárva az íróasztalomba. Valamelyik napon már hozzá kell fognom a pokoli munkához. Megüzenni nekik, hogy nagyon rossz verseket írnak. Egyikükkel azonban kivételt teszek. Nagyon rossz poéta ez is szegény, de ez becsületes. Legjellemzõbb a mostanában halommal érkezõ hazafias versek közül. Ez ifjú költõ így rivall a magyar nemzetre:

Hol vagytok magyarok
Igazi honfiak!
A bilincs megcsendült,
A szabadság hivat.

Ezek után az ember azt várná, hogy a költõ fölajánlja, s kiontja párolgó vérét a szabadság oltárára. A költõ azonban nem teszi ezt. A költõ így végzi a versét:

Ha megharsan majd a
Harcok harsonája,
Elhúnyt jelesinket
Álmukból fölrázza.

Tehát keljenek föl Bem és a többiek, a nem élõk, a ma élõk a halottakra bízzák a hazát. Petõfi Sándorék ezt másképpen csinálták. De ez a rossz vers mégis hûséges hangja a mai forradalom-paródiáknak.

III.

Vilmos fia

Vilmos császár fia és menye meg fogják látogatni a pápát. Nyilván a papa parancsára, aki szintén nagy tisztelõje Szent Péter utódjának. Hát ez a legnagyobb erkölcstelenség a világon. A Hohenzollernek protestánsok. Miért bókolnak a pápának? Avagy miért nem térnek át az Egyház kötelékébe? Így láthatja az egész világ, hogy a pápa kikhez áll legközelebb. A cárhoz, a német császárhoz, a szultánhoz, a sahhoz, a kínai anyacsászárnéhoz. És mindazon fejedelmekhez, kik isteneik kegyelmébõl óhajtanak uraskodni gyermeklelkû népek fölött.

Budapesti Napló 1906. február 24.

Pont