116. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Marokkóban éheznek

Egy évben nem termett rozs és árpa. És száz-számra hullnak ma éhhalálban az emberek Marokkóban. Félvad koldusok országa ez az ország. Ha a humanizmus már valóság volna, egész világról küldenék Marokkóba a segítséget. És költõk siratnák el az emberi nem boldogtalanságát. Hogy embertársaink élnek Marokkóban s úgy élnek szegények, hogy - éhen kell halniok. Ellenben az egész világ ma gyötrelmes, kínos várakozásban remeg. Vajon nem keveredik-e gyilkos háborúba Európa három vagy négy nagyhatalma. Miért? Mert két dúsgazdag kultúrország nem tudja egymásközt eldönteni, hogy melyiknek legyen több joga prédát szerezni - Marokkóban.

II.

Kivándorló gyermekek

A Pannónia hajó már százhatvan vagy száznyolcvan magyar gyermeket is szállít olykor-olykor egyszerre Amerikába. Bizonyos, hogy más hajók is hasonló buzgalommal mentik a magyar haza gyermekeit az ismert, szomorú, magyar gyermekhalandóság elõl. Pár évvel ezelõtt még ritkán vitték magukkal gyermekeiket is a magyar kivándorlók. Most már viszik magukkal a gyermekeket is. Áldott, szép cselekedet ez, pedig öntudatlan. Ezeknek a szegény gyerme­keknek épen, szépen marad meg az illuziójuk szülõhazájukról. Nem fogják tudni, hogy mire kell fölnõniök az emberek és magyarok százezreinek e szegény országban.

III.

Két asszony

Két asszony nekrológját olvasom. Majdnem háromszáz évesek voltak - ketten két nõi Mathuzsálem. Egymásról soha világéletükben sem hallottak. Az egyik táncosnõ volt. A másik néger asszony. A táncosnõ koldusan halt meg. Holott vígan és gyémántosan kezdte. A néger asszonyt a tizennyolcadik században vadászták Afrikában. Elvitték rabnõnek Amerikába. Mikor Dél és Észak megvívta nagy harcát, sírt a néger asszony. Nem akarta elfogadni a szabadságot. Aztán megszokta ezt is. Vagyont gyûjtött és tekintélyt. Szégyelte, hogy még tovább éljen: meghalt. Hat nemzedéke a fehér embereknek nem élhet ennyit. Már asszony volt, mikor még a fajtája baromi életet élt. Azóta a néger szociológusok vannak, akik a fehér fajta pusztulását jósolják. És ha megpukkad a jenki, Rooseveltnek muszáj négereket is meghívni az ebédeire. Mit élt a táncosnõ? Mennyit élhetett? Mennyi rész jutott neki például Európa s az árja fajta életébõl? Legjobb esetben is egy fõhercegi szeretõ fûzheti õt fajtája históriájához. A táncosnõk pedig száz évvel ezelõtt éppen úgy éltek, mint ma. Hogy a leghosszabb élet is milyen szegény, e táncosnõ életébõl látom. Viszont az egész Bonaparte-család nem ért és nem csinált annyi változást a világon, mint amennyit megért Anu Peggy, mert így hívták a néger asszonyt. Árpád-korabeli õsanyám már mûvelt nõ volt az ifjú Anu Peggy mellett. Ez Anu Peggy modern asszony ként végezte be az életét. A másik? Száz és egynéhány évvel ezelõtt fiatal és táncoló táncosnõ volt. Újabb idõkben agg és nem táncoló táncosnõ. Az õ élete s ez élet eredménye ennyi.

Budapesti Napló 1906. március 18.

Pont