117. A MENEKÜLÕ EMBER

Krisztusi igék betûi lángolnak elõttünk, s védeni akarjuk rab Eötvös Bálintot. Nemes közvélemény, ne dobd reá még két percig éles köveidet. Nagyon-nagyon szeretett téged ez az Eötvös Bálint. E nagy szerelme vitte most a bûnbe. Neked akart mégegyszer tetszeni, s bûnt bûnökre tetõzött. De szerelembõl vétkezett. Szerette az életet és az embereket. Becsületnek lovagi köntösében akart neked udvarolni, nemes Közvélemény. Tizenöt krajcár volt a zse­bében, mikor börtönbe vitték. Hajszolt és utált emberként futkosott hónapokon át. De vérrel és kínnal pénzt gyûjtött össze. E pénzzel kegyeidet akarta ismét megváltani, nemes Köz­vélemény.

Régibb bûneirõl nem szólunk mi most. Mentõ szavunk talán volna elegendõ. Ki lát a vesékbe és a zúzákba? Ki meri állítani, hogy a bûn csak azé, aki elkövette? Ám szent a társadalom, s mi nem szólunk semmit.

Arról szólunk csak, hogy Günsberger Gyulával alkudozott. Arról szólunk, hogy bûnöket követett el: bûnök büntetéseitõl szabadulandó. Egy õsz, nagy embernek a fia. Egy családnak a gondozó feje. Férfiú, kit ambíciói már polcokra emeltek. Egy zuhanás és mindennek vége. Beárnyalt lesz egy fényes név. Elhagyott és meggyalázott egy család. Olthatatlan egy férfiúi élet szomjúsága. Sötétség és sötétség, ami jöhet. És Eötvös Bálint menekülni akart.

Olvastatok rémes történeteket rabságokról? Két rabot láncolnak össze. Portyázó õrségük egy kicsit magukra hagyja õket. Az egyikben rettenetes erõvel lázad az életösztön. Kard akad a kezébe. Kevés ideje van. A láncot, mely a másik rab lábához köti, elvágni nem tudja. De elvágja a társának a lábát, s rohan õrültként, mert hívja az élet.

Bûnnel és borzalommal tele van a siralomnak völgye. Bûn és borzalom: emberi dolgok. De a megértés is emberi. A menekülõ emberre más törvények illenek, mint másra. Ha a Günsberger-esettel vétkezik elõször Eötvös Bálint: ám sújtson le rá az engesztelhetetlen társadalom. Mint ahogy lesújtott reá elsõ bûneiért, melyekben õ ma is ártatlannak mondja magát.

Eötvös Bálint zuhant s már látta a sziklákat, a mélyben, melyeken össze fogja törni magát. A zuhanó embernek megszabhatjátok-e, hogy bokorba kapaszkodjék vagy kõbe?

Budapesti Napló 1906. március 20.

Ódi