118. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Somló Sándor

Somló Sándor úrhoz kérésünk van. Hozassa színre a Somló Sándor koszorúzott darabjait. Ha nem volna õ a Nemzeti Színház igazgatója, hagynók szaladni. A Zivuskák büntetlenül vihetik el az aranyakat. Az ördög sem ítéli meg õket. A pénznek nincs szaga. De Somló Sándor a Nemzeti Színház igazgatója. A Nemzeti Színház pedig még ma is valami. Akadémiai fûzfaköltõ nem lehet büntetlenül a Nemzeti Színház igazgatója. Tessék Somló Sándornak elõadatni a koszorúzott darabjait.

II.

Jakab császár

Lebaudy, a Szahara híres császárja, magyar temperamentum. Vagy õ pöröl, vagy õt pörlik. De pörök nélkül nem tud élni. Most egy szép leány pörli Jakab császárt: Augustine Deliere. Azt igérte neki Lebaudy, hogy a Szahara császárnéjává teszi. Egyelõre pedig de Loches grófnõvé nevezte ki. Lebaudytól bajos pénzt kicsalni. De Augustine kisasszony mégis csak megszedte magát. Most azonban a cím is kell neki. Követeli a császárnéi címet. Vagy pedig fizessen Lebaudy neki húszezer frankot. A párizsi lapok azt írják, hogy Lebaudy inkább elveszi a kisasszonyt. De sokallja, hogy õ egy nõcskének ilyen summát fizessen. És erre az emberre mondják, hogy bolond.

III.

Ausztria ellen

Harcra föl Ausztria ellen. Szinte pirulunk, hogy ilyen régi dolgot kell idejegyezni. Sietünk is vele. A koca-forradalom egyik fõ-hírlapja gyilkos vezércikkben izgat az osztrák ipar ellen. Igaza van ebben az egyben. Ám a hirdetések fele osztrák iparcikkek dicséretét zengi ugyane lapban. Méltóztatnak ebben észrevenni és szemlélni a kocaforradalom képét? Méltóztassék észrevenni és szemlélni: benne van.

Budapesti Napló 1906. március 21.

Pont