123. CSEBI TATÁR

- A Nemzeti Színház bemutató előadása -

Kár, kár, kár Fényes Samuért. Nem utolsó ember ez a Fényes Samu. Magunk mellett érezzük õt mi mind, kik Árpád földjén elégedetlenek vagyunk. Valami hiányzik ebbõl az emberbõl. Valami: a jó isten tudja, mi. Nem egész ember, és még Fényes Samunak sem egész.

Fényes Samu most fogta magát, s tekintettel e koaliciós világra, nacionalista darabot írt - megint. Ilyenkor jövök rá, hogy mégis valaki az a Herczeg Ferenc: ravasz ember. Õ akkor volt nacionalista, mikor még nem volt az minden suszterinas. Hogy mi légyen ez a Csebi Tatár? Történelmi vígjátéknak nevezi írója. Mi elhibázott, bús vígjátéknak tartjuk. Nem olyan abszolut hülyeség, mint amilyet például a Lampérth Gézák tudtak írni. De vígjáték ez a történet: az Anjou-korban, mikor is az emberek - magázzák egymást. Hála istennek, mégis csak Fényes Samu írta ezt a darabot. Tehát egy európai vágyakozású ember körmeinek nyomait érezzük. Akart szépet és okosat Fényes Samu. No nem egészen sikerült. Egyébként, ha valaki kiváncsi rá, Zsigmond király ifjúságát pécézi ki a vígjáték. Mintha az Otthonba járna bakkarázni ez a Zsigmond.

Kiket beszéljünk meg a színészek közül neveik kiírásával? Hát mindenesetre Ódry Árpádot, aztán Rózsahegyit a címszerepben. És talán Ligeti Juliskát. Bántani ezúttal nem bántunk senkit. Mert nagyon is sok okunk volna rá. A darabnak majdnem nagy sikere volt.

Budapesti Napló 1906. március 25.

Dyb