124. A SZAMÁR GORKIJ

Mi nem szeretjük Gorkijt: sok írással bizonyítottuk már. De Gorkij mégis valaki: különösen Germánia után szabadon - Magyarországon. Már ez nálunk így szokás. A szamár Gorkij a napokban Berlinben ünnepeltette magát. Beszélt, beszélt, mint ez már neki régi szokása. Végül mondott egy okos dolgot: a civilizált világnak kultúrérdeke, hogy Oroszország népe gyõzzön. Mert akkor Oroszország egy új vidámság irodalmát és mûvészetét fogja adományozni a világnak.

A szamár Gorkij: de nagy bánatot okozott nekünk, kik õt pláne nem is szeretjük. Állítólag Magyarország is szabadság szent harcát vívja. Itt is sok mindent ígérgetnek nekünk a dacos harcolók, ha majd - gyõznek. Csak éppen affélét nem ígérnek, amit Gorkij ígér. Több kultúrát s különb kultúrát nem ígérnek nekünk a mi szabadságharcosaink. Ellenben a sorok között elárulják, hogy a mórák és pósák végleg elhatalmaskodnának rajtunk, ha õk célhoz érnek.

A szamár Gorkij: õ egyféle természetrajzát adja minden szabadságharcnak. Õ szerinte tehát a magyar mágnások és csatlósok forradalma is szent ügy volna. Ha ugyan Gorkij valamit is tudna a mi forradalmunkról. Mi azonban, hazaárulók, kik ezerszer különb és igazabb magyarok vagyunk minden címeres, rikoltó magyarnál, mi tudjuk az igazságot. A mi szabad­ságharcosaink mindenre gondolnak. Csak éppen mi reánk nem gondolnak: mûvészfélékre, mûvészetre, írókra, könyvekre. Gondolnak azonban államtitkárságokra s hasonlókra. Sok minden és sok ízben kiszakították már ez országot a kultúrnépek közösségébõl. Soha se cselekedték azonban ezt olyan intenzíven, mint az erõsen középázsiai hajlamú koalició. Nem politika ez, méltóságos koalició. Különben is önök voltak azok, kik a politika egyeduralmiságát harsonázták. Ebben a nehány idevetett szóban egész belsõ életünk boldogtalansága zokog. Nem kellünk mi önöknek: mi haszontalan álmodozók. Önöknek bizonyára van egy új civilizáció-tervük. Önök bizonyára meg akarják leckéztetni Európát. Benne természetesen a szamár Gorkijt és népét. De ha mi nem kellünk önöknek, legyenek nyugodtak: önök sem kellenek nekünk. Mi csináljuk a magunk szabadságharcát. Magyarabb ez, mint az önöké. Mi talán gyõzünk. Önök semmiesetre sem. Tudjuk azért, hogy a szamár Gorkij beszélhet önökrõl, míg megpukkad. Mi meghalljuk az õ beszédét. Mert mi nem csupán a Fazekas Ágostonok kis dolgára figyelünk. Holott mi nem is szeretjük ezt a szamár Gorkijt.

Budapesti Napló 1906. március 25.

Ady Endre