128. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

A pásztorlevelek

Ezt is megtudtuk: Bubics püspök híres pásztorlevelét Hajnóczi írta. Hát tulságosan okos is volt az a pásztorlevél. És nagy szerencséje van az egyébként szerencsétlen emberi nemzetnek. Hogy tudnillik nem minden pásztorlevélrõl derül ki a leghajnóczibb igazság. A jézusi testamentum óta sok ál-pásztorlevelet kapott a világ. Persze nem mindegyikrõl derült ki az, ami a Bubics pásztorlevelérõl. És mégis: alighanem a pszeudó-pásztorlevelek vitték mindig elõbbre az emberiséget.

II.

A hittan-órák

Szegeden megmondta nekünk az igazságot a japán. De megmondta majdnem az egész Európának. A mi sok szerencsétlenségünket a hittan-órák okozzák. Emlékszem bizony magam is: nagykárolyi hittan-óráimon tanultam meg a legnagyobb betyárságokat. Hazajövet pedig a zsinagóga mellett kellett eljönnünk: bevertük a szent ház ablakait. Ilyen ihletéseket tanultam én a hittan-órákon. Holott tiszteletes Kincses úr egyike volt a legkiválóbb embereknek. De ha katekizmus helyett akkoriban engem például az emberiség vallomására oktatnak: mennyivel boldogabb vagyok ma. Mennyivel jobban szeretem és õrzöm magamat. S mennyivel több hasznot tudtam volna szerezni azoknak, akikkel élek.

III.

Aposztáziák

A vallások emberei általában nem emberek. Megharagudnak a haldokló Bihariakra, megbocsátanak a Battenberger Enáknak. Ha a haldokló követ el aposztáziát, megdöbbenünk. Eszünkbe jut a túlvilág, melyben - nem hiszünk. Ellenben a fiatalok bátran vallást cserél­hetnek. Ilyenkor mi elõkelõ aufkléristák vagyunk: mosolygunk. Mosolygásunk azt jelenti, hogy a vallás úgyis csak afféle komédia. Egy igazság van: az élet. A fiataloknak az aposztáziát is megbocsátjuk. A halálhoz közelállóknak az - aposztáziát sem.

Budapesti Napló 1906. március 28.

Pont