133. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Csak urak számára

Prohászka Ottokár a haladó Egyház katonája. Székesfehérvár ékesszavú és tudós püspöke bebizonyította ezt sokszor. Nem fél az átkos újításoktól. Az a hite, hogy modern idõkben modern legyen még a mennybeli Üdvösség is. Most például egy hétig minden este böjti prédikációkat fog tartani az egyetemi templomban - kizárólag urak számára. Mikor Debrecenben vörös színlapokat osztogatnak: biztos a teli pénztár. Azt jelenti a vörös színlap, hogy a leányokat nem kell színházba hozni. Másnap minden leány csak az új darabról beszél. És minden leány tud a darabról. Aztán ismerjük az okos orfeumok fogását. Egy este hetenként csak urak számára összeállított mûsorral. Tudjuk, hogy az ilyen jeligéjû hirdetéseknek is milyen sikere van. Prohászka Ottokár e bevált, modern trükkhöz folyamodik. Bizonyára nemes és kényes mondanivalói vannak.

Az élettel, a bûnbánattal és megváltással sok kényes, eddig elhallgatott ügy áll összefüggésben. De az is bizonyos, hogy a prédikációkra a nõk lesznek a legkíváncsiabbak. Csellel vagy bármi módon meg fogják tudni, hogy mirõl beszélt Prohászka. És alighanem Prohászka tudja ezt legjobban. És amiket e férfi-estéken el fog mondani, alighanem - a nõknek akarja elmondani.

II.

A cabinet noir

Szép eszét nem felejtette ám Pádovában. Visszahozta úri szolgálatunkra Tóth Béla diák. Idegeit azonban nem tudta rendbehozni, szegény. Fél a falevél sarjadozásától is, és ez idõ szerint legjobban fél a cabinet noir-tól. Összefogott a hazafiatlan Európa Tóth Béla ellen. Rettegnie kell szegénynek a sokszor megénekelt levélhordótól is. Tehát nem fogad el a postától semmit. Vegye ezt tudomásul a hazafiatlan Európa. Minden igaz magyar hazafi pedig legyen kímélettel a Tóth Béla egészségéhez. Szép eszét óvatosan és nesz nélkül imádja. Leveleket ne írjon neki. Ilyen természetû betegségnél egy semmiség katasztrófát okozhat.

III.

A munkások színháza

Amerika ért a cselekvéshez. Kész a Theatre of Labour. Színház csak a munkások számára. Kár, hogy a gondolkozáshoz már nem értenek eléggé Amerikában. Rájöttek volna, hogy ez a színház munkásellenes. Tehát közösítsük ki a munkásokat? Mert a külön színház ezt jelenti. Párizsban is van ilyenféle színház. De mégsem ez. Párizsban más történik. A színházak tudomásul veszik a társadalmi erõk elhelyezkedéseinek nagy változását. A színházak tehát közelednek a jövõ embereihez: a munkásokhoz. Ez az életnek s a dolgoknak rendje. Mindig a kérlelhetetlenség. Mindig a dogma. Mindig a türelmetlenség. Ez nem tudományos. És nem is okos dolog.

Budapesti Napló 1906. március 31.

Pont