140. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Montjoie medvéi

Montjoie: hegyvidéki falu Franciaországban. Az Egyházat kiverte házából Franciaországban az Állam. Ez idõ szerint pedig leltározzák a francia templomi kincseket. Passzív reziszten­ciához nem nagyon értenek Magyarországon túl. A papok és fölbujtott híveik tehát aktive rezisztálnak Franciaországban. Nem engedik be a templomokba a leltározókat. Sok harcot vívtak meg mostanában francia templomok körül. Montjoie azonban kicsi község, s vallásos ember benne alig akad. Félni lehetett, hogy a templom annyi védelmet sem kap, amennyi alatt az abbé ünnepies tiltakozását fölolvashatja. Hát ki védje meg a templomot? Két medvetán­coltató paraszt elhozta a medvéit. A medvék dörmögve álltak meg a templomküszöbön. Ha leveszik a szájkosarukat, bizony széjjeltépik az állam embereit. De ezeknek volt eszük: vártak. A pap fölolvashatta a protestációt. A medvék megvédték az Egyház tekintélyét. Reméljük, hogy zsinat fog összeülni nemsokára Tridenten. Az Egyház alaposan kihagyta megváltást hirdetõ dogmáiból a medvéket. Csak az ember kap menyországot. Az állatvilág más képviselõi nem. Ez szûkkeblûség. Legalább a medvékkel szemben történjék kivétel.

II.

10 : 531

Legenda (ez egy paripa) futott, s aki benne bízott, tíz forintra ötszázharmincegyet kapott Alagon. És még mondja valaki, hogy tehetséges ló hiába lót-fut Magyarországon.

III.

A Lyon-eset

Bevallom a rendõrségnek, hogy ötször voltam a Lyon-kávéházban mostanában. Feketekávékat fogyasztottam, sõt egy esetben sört is. Most már mondjuk, hogy a múlt éjjel ottkap engem a rendõrség s nincs nálam igazoló írás. Ellenben van elõttem egy vádoló, üres csésze. Viszont a ruhám tisztességes, tehát Budapesten gyanús. Engem is igazolásra szólítnak? Ebben az országban elég, ha valaki - élni mer? Akkor már gyanús? Teljes tisztelettel mondom, hogy ilyen eseteknél nem állanék jót magamról. Mert én szerencsétlenségemre ismerõse vagyok olyan országoknak, ahol az egyéni szabadság komoly valami. És nem lehetetlen, habár szeretek kultúremberként viselkedni, hasba rugom azt, aki engem indokolatlan érdeklõdésével megsért.

IV.

Két új lovagról

Gyönyörû írás az írás, mely arról szól, hogy a derék Charles Pruvost és Henri Nény a becsületrend lovagjai lesznek. Ezek a lovagok tudvalevõleg courrieres-i bányászok, s húsz napig halottak voltak tizenharmadmagukkal. Franciaország elnöke lovagokká üti õket. Minden dekorum szamárság, ha külsõség. De viszont az emberek is szamarak maradnak sok száz évekig. De milyen másképpen és milyen más érdemért tüntetnek ki Franciaországban, mint nálunk. És ha már szamarak vagyunk, mégis csak jobb szamárnak lenni a demokrata köztársaságban, mint idehaza.

Budapesti Napló 1906. április 6.

Pont