160. KÉNYES ÜGY

Kényes ügy: ne üssük dobra. Általában nemzeti reputációnk érdekében illenék meggátolni, hogy a magyar választási hadjáratról a külföld értesüljön. Lássuk csak. Gyõzött a nemzeti demokrácia. Tapsoltattunk magunknak a külfölddel. Tapsolunk itthon. A zúgó tapsviharba pedig fájdalmas ordítások sírnak be. A nemzeti demokrácia csendõrökkel kínoztat egy sereg embert. Mi a vétkük? Szabad honpolgároknak képzelik magukat. Alkotmányos életet akarnak élni. Egy-két esetet mondunk. Magunk között maradjon. Itt van Csizmadia Sándor. Magyar poéta. A magyar kultúrának egy kevéssel többet használ, mint a jelölt urak közül - mondjunk keveset - nyolcvan percent. Kultúrországban erõnek erejével parlamentbe hozza a kormány, ha kiderül, hogy neki ilyen vágya van. Nálunk csendõrök õrzik. Be nem engedik abba a választókerületbe, ahová õ voltaképpen csak elveket megy hirdetni. Tán meg is verték már azóta. Mint ahogy Kispesten hazafiasan halálra vertek egy embert, aki azt merte mondani, hogy õ szocialista. Avagy itt van a Grosszmann Miksa dolga. Ez is bízott a nemzeti demokráciában. Hiszen õ is demokrata. Csak éppen elõljár a koreszmékben: szociálisan az. Kacagtató eset. Resicán sok ezer híve várja a jelöltet, aki pláne tudja, hogy komolyan úgy se küzdhet a mai választási rendszer mellett gyõzelemért. Vonaton utazik Grosszmann. A vonatnak rendes állomása Román-Resica. De a vonat nem áll meg. Nehogy kiszállhasson a gaz szocialista. Szocialistákat letartóztatnak, mert - szocialisták. Katonák és csendõrök verik szét a kellemetlenebb választási gyülekezeteket. Beszélni csak hatósági engedéllyel és koalíciós bárcával szabad. Oroszországban több az agitáció szabadsága. Nagyon kényes ügy ez. Intézkedjék a belügyminiszter, vagy ki. Nehogy a külföldre hatoljék ki a jajgatás. Kérdeznék ott künn: Megint Oroszországból jönnek a jajgatások?

És muszáj volna bevallani:

- Dehogy. Magyarországon csinálja a nemzeti demokrácia - a nemzeti demokráciát.

Budapesti Napló 1906. április 27.