167. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Ne öld meg

Egy-egy szerencsétlen jelszó évtizedekig rombol. A fiatalabb Dumas tuez la-ja például. Sem ész, sem belátás nem tudták megölni. Most talán már meghal. Megöli az ölés jelszavát az új házasság. Meg fogja ölni. Az új jelszó pedig: ne öld meg. Lehet, hogy a gyönge esküdtek fölmentenek. De szerelemért ölni nem szabad. Ha házasságtörésért bepanaszolod, megbüntetik az asszonyt huszonöt frankra. Ha megölöd, ennyi elégtételed sem lesz. Válj el tõle. Hiszen az élet legszebb cselekedete a szerelem. Jutalmazást érdemel és nem halált. Tehát: ne öld meg.

II.

A hadnagy

Lehet, hogy egy ostoba fickó. Egy egzaltált legény valóban a hadnagy. De vörös május napján Párizsban odaállt a munkások elé. Odaállt és így szónokolt:

- Sohasem lövetnék testvéreimre, a munkásokra. A klerikális tisztek lelkiismeretükre hivatkoznak, mikor megtagadják az engedelmességet a templomok elõtt. Nekünk, szocialista tiszteknek is van lelkiismeretünk.

Ezt mondta a hadnagy. És akárki ez a hadnagy. Rögtön lecsukták a bátorságáért. Tehát most mártír. Tehát követni fogják a példáját. Ma még nem is tudjuk elgondolni, milyen nagy eset a hadnagy esete. Valamikor innen fogják számítani a militarizmus bukását.

III.

Lázadó hajók

A Knyáz Potemkin óta forradalom dúl a vizen. A tenger kóbor, úszó városai megvadultak. Csaknem minden héten jön egy ilyen hír. A múltkor egy olasz hajóról. Azután egy portugálról. Most a Hilarius nevû hajó. Néhány olasz és spanyol hajcsár napokig a hatalmában tartotta a hajót. Veszedelmes divat. És iszonyú érzés. Nyílt tengeren például arra virradni, hogy száz mindenre elszánt ember kezében az életünk. Veszedelmes kor ez a mienk. Földön, levegõben, vizen veszedelem. És mindenki lázadó ma.

IV.

A diszkosz

Különösen érdekes hír: a görög diszkosz vetésében a finnek gyõztek. A legészakibb, kis kultúr-náció fiai. És nem is csoda ez. Európában ma a finnek élik a legantikabb életet. Mondjuk, hogy Spárta életét. Mert Athén életének folytatását Párizs vállalja és reklamálja. A görögök pedig még a diszkosszal sem gyõznek Olimpián. Mert e szegény elszlávosodott, degenerált fajta voltaképpen annyira sem hellén, mint mink magyarok. Valósággal pokoli tréfája a sorsnak, hogy nyelvük és lakóhelyük miatt az õ kötelességük a régi hellén dicsõséget megvédeni.

Budapesti Napló 1906. május 3.

Pont