168. VÁROSÉPÍTÕ NÉPEK

Deus, deus - kiáltának - és támadt a helyen Deés. Mi azonban már alaposan sejtjük, hogy nem így volt. Mi sohasem voltunk tudósai a városépítésnek. Okvetlenül zseniális fajta a magyar fajta. De a szittya agyat ezer évekkel ezelõtt valami különös rozsda foghatta meg. Bizonyos dolgokhoz majdnem hatökrök vagyunk. Éppen azokhoz, melyekbõl véletlenül a mai emberiség kultúrája rakódik.

Mikor a nagy harc dúlt Mandzsúriában, néhány ötletes sovinisztánk a magyar-japán rokonságot kürtölte. A szép ötlet azonban hamar elszégyelte magát. Kelet népe, a legszélsõbb Kelet népe, mégis csak másképpen csinálta a maga életét, mint az a Kelet népe, melynek sorsa miatt az aggodalom õrületbe kergette Széchenyit. Mi ezer évig ezredrésznyit tanultunk Európától, mint Japán ötven év alatt. Rémségesen lassú járású a gondolatunk. Mivel azonban mégis csak eszes náció vagyunk, kifundáltunk egy szép kifogást. Erényt csináltunk a hibából, s maradiságunkat elkereszteltük történelmi érzéknek.

Nem is tudok hirtelenében suhogóbb és jobb ítéletet: a magyar nép nem városépítõ nép. Ahol a tiszta magyar faj csinált városokat, mértföldekre körülrakta apró tanyákkal. Álmodás ez a régi sátor-falvakról. És nem is szólunk arról, hogy e városok mennyire városok. Nem is kell a nyugati Európába menni. Tessék csak a nagy Csabát összehasonlítani a kis Eszékkel.

San Francisco juttatta ezeket eszünkbe. Nagyságos és boldog Amerika. Kimondták egyszerûen, hogy a rombadöntött világvárost 1907 nyarára fölépítik. Így, szóról-szóra: Ekkor és ekkor San Francisco szebb és több lesz, mint volt. Nálunk egy utcakövezési határidõre kevés volna. Mintha egy más naprendszer valamelyik csodás bolygójáról jönne e hír. Micsoda erõ ez. És micsoda tudata ez az erõnek. Kaliforniának pedig alig van olyan dicsõséges históriája, mint Hunniának. Nem is irigylik ezt tõlünk a san franciscoiak. Még kevésbé irigylik tõlünk nagy pietásunkat a múlt iránt. Nyakunkat tesszük rá, hogy egyetlen egy osztályt sem akarnak ott konzerválni, s hogy ott nemzet és nép nem különbözõ fogalom.

Mindez és ezer különbség pedig, mintha csakugyan abból eredne, mert a magyar fajta nem városépítõ. Egyetlen igazi városát sem maga építette: az én fajtám, a tiszta magyar fajta.

A túlcivilizáció megvetõi mindezért sokra tarthatnak bennünket. Sajnos, a túlcivilizáció megvetõinek csak ott van életcímük, ahol már elégnél is több a civilizáció.

Budapesti Napló 1906. május 4.

Ódi