197. JOLBEY MIKLÓS ESETE

Még egyszer kell a Jolbey vagy Jolbeji Miklós esetérõl írnunk. A szamosújvári diák nyilatkozik most. Elõször is kijelenti, hogy õ nem szabadgondolkozó. Nem õ nem akart gyónni és áldozni. De nem engedte Esztegár áldozó-pap, hogy õ gyónjon és áldozzék. Az ügy - írja - bonyodalmas és kényes. Õ följelentette Esztegárt a püspöknél bizonyos üzelmek miatt. Erre Esztegár - írja a diák - aknamunkát indított ellene. A tanári kar Esztegár mellé állott s õt kicsapták az iskolából, s eltiltották az érettségitõl. A megokolás szerint „hitetlenség és atheizmus miatt”. A Jolbey nyilatkozatában az az érdekes, hogy Magyarországon még azt a szabadgondolkozót is megbüntetik, aki - nem szabadgondolkozó. Még a valakire rákent hitetlenség is fõbenjáró bûn. És az még érdekesebb, hogy Magyarországon gyónás és áldozás miatt lehessen baja egy érettségizendõ diáknak. Hogy püspök döntse el, lehet-e valakinek bizonyítványt adni vagy sem. A Jolbey-eset csak ezért érdekes. Csak ismétlõdjenek e botrányok. Ha Franciaország mintájára nem is érjük el egyelõre az Állam és az Egyház elválasztását, de az iskolában, a középiskolában, még a türelmes magyar társadalom sem fogja sokáig, türni a papi garázdálkodást. A vallás magánügy lesz, még ha ma Apponyi is a kultuszminiszter.

Budapesti Napló 1906. június 8.