227. A MESTER BUDAPESTEN

Szegény, jeles Puccini mester. Úgy gondolta, hogy Budapest ér annyit, mint Kairó. Mivel Kairó igen szép ünnepnapokat tud nyújtani a mûvészetnek. Sírógörcsök fogták el szegényt a budapesti Operaházban. Láttára és hallatára annak, hogy az õ partitúrájából mi lett Buda­pesten. Paródiát csinálnak itt az õ Pillangókisasszonyából. Fontos próbára néhány szál muzsikus jelen meg. Ezek is vasvilla-szemekkel néznek reá. Közben az Operaház vezetõi úgy õrzik, mint egy rabot. Az érzékeny olasz Macedóniában járhatott volna csak így. Muzsikáját csak Macedóniában értették volna így meg, s a komitácsik is csak ott tarthatnák ilyen rabságban. Váltságdíjul meg kell engednie, hogy mégis elõadják Pillangókisasszonyát. Legyen, ami lesz. Sõt ma engedte ünnepeltetni magát, ma este a Bohéméletben. Szegény, talán arra is el volt készülve, hogy néhány üdvlövést kap. Egy-két örömgolyót a gyomrába. Mert Arkanzaszként jelentkezett bizony az olasz mester elõtt a Dunapart metropolisa. Például: Fedák Sári megigérte, hogy elmegy a darabja premierjére. Persze Puccini nem tudja, hogy nálunk ez a siker szuperlatívumja. A gyûszû-primadonna észreveszi Puccinit. A barbár muzsikátlanság magyar papnõje, a báb-énekesnõ, ki Nyugaton bretlit se kapna, meg fogja veregetni a Puccini vállát. Szegény Puccini mester, õ is meg fogja emlegetni szép Budapestet. - Szárazon is szólván a Puccini-botrányról, ide kell írnunk még valamit. Máder igazgatónak sikerült kikomponálni egy cáfoló és szépítõ levelet Puccinival szemben. Szegény Puccini levelét megírta, de a helyzet mégis csak az, hogy a Pillangókisasszony bemutatását csütörtökrõl szombatra halasztották egyelõre.

Budapesti Napló 1906. május 9.