231. CSAK NEM AZÉRT TALÁN?

A koaliciós kormánypárt most nincs egészen tisztában vele, haragszik-e a német császárra, avagy imádja a szép bajuszú uralkodót. Egyrészt szeretné megtartani a hõsi pózt, amelyben ellene hadakozott, másrészt Bécsbõl jött a parancsolat violaszínû pecsét alatt, hogy lángolniok kell õ germán felségéért. Ebben a szánalomraméltó zavarban igazán kötelességünk az urakon segíteni. Emlékezzenek csak: hiszen voltaképp mindig imádták a német császárt, sõt barátságos összeköttetésben voltak vele. Emlékezzenek csak: mi is történt Csóron, mikor a vezérek Szögyény-Marich útján akartak nyeregbe jutni. Emlékezzenek csak: Wohl Lajos segítette õket. Nos hát Wohl Lajos a Szögyény-Marich titkára és barátja, Szögyény-Marich pedig a német császár barátja. Voltaképpen tehát a német császár által akartak nyeregbe jutni, ami természetesen - róluk lévén szó - nem lett volna külföldi beavatkozás. Minthogy tehát a rokonság így ki van derítve, nyugtassák meg lelkiismeretüket, és lelkesedjenek nyugodtan õ felségéért. Vagy csak nem azért haragudtak talán a német császárra, mert annak idején - anno Csór - nem akart kötélnek állni? Csak nem azért haragudtak rá, mert nem akart a magyar ügyekbe beavatkozni?

Budapesti Napló 1906. május 17.