243. ÉRTESÍTÕ A - SEMMIRÕL

A hivatalos címe ez: Akadémiai Értesítõ. 1906. június-július, 198-199. füzet. Szerkeszti Heinrich Gusztáv. Végiglapoztuk, s ég a szégyentõl az arcunk. Nagyobb része a füzetnek József fõhercegrõl emlékezik prózában és versekben. Amint azt az Akadémia május 20-iki emlékünnepén föltálalták. Míveletlenség és páratlan szolgalelkûség ordít e sorokból. Csak Montenegró Akadémiája fog ilyent produkálni, ha lesz majd. Például P. Thewrewk Emil egész levélládát közöl. Pedig a hírlapok révén milyen régen tudja már Magyarország P. Thewrewk Emil legnagyobb tudományos érdemét, hogy hozzá leveleket írt József fõherceg. De leközli az úr ama hízelgõ és kriminálisan rossz ódákat, melyeket József fõherceg családjának eseményeire írt. Hasonló irodalmi alkotás Hegedüs Istvánnak József fõherceg emlékezete címû verse. Berzeviczy nyitó- és záróbeszéde pedig mintája a magyar közélet frázis­konyhájának. No, de a tudomány is helyet nyert a lefolyt hónapok alatt. Téglás Gábor A német limes-bizottságról szóló értekezése erre vall. Széchenyi István tudniillik egyenesen a német limes okából alapította az Akadémiát s azért, hogy lojális, üres urak érdemeket szónokoljanak ki maguknak fejedelmi fenségek elõtt. Jeles adatok az Akadémia ülésének jegyzõkönyvei. Végül szegény tudós Thury Józsefrõl zeng egy aprócska nekrológ: Szilády Áron gyászbeszéde a halasi temetésen. Ez is szörnyen jellemzõ. Ha Thury fõherceg lett volna, még fél évig zokognának róla az Akadémiai Értesítõben a siratók… Különben pedig haragszunk magunkra. Mit is vettük észre ezúttal ezt a füzetet. Hiszen az igazi magyar intelligensek nem nagy, de elnyomott csoportja régen tudja már: tudománytalanabb, reakciósabb, nagyképûbb és üresebb gyülekezet még nem kérõdzött soha kupolák alatt.

Budapesti Napló 1906. június 20.