2. A SZAJNA MELLÕL

I.

Roma - non gaudet

Clemenceau és Jaurès csatájának Róma nem örül. Hinné ezt valaki? Szocializmus és polgári radikalizmus marakodnak. Valaha ilyenkor Róma örült. Ma? Ma Róma kap ki. Csak nagyszerû ország ez a Franciaország. Új és új leckéket ad a világnak. Mi lesz most? Franciaország ma radikális. Viszont a burzsoá társadalom remeg a kollektivizmus veszedelmétõl. Ám radikálisnak csak kell lenni - valamerre. Tehát a polgári radikalizmus Rómára veti magát. A lutte finale még csak most kezdõdik Franciaországban. Tíz év után nyoma se lesz itt az Egyház hatalmának. Minden más horoszkóp hamis. Most jelent meg Párizsban egy érdekes könyv: Contre Rome. Teljes arzenál ez. Dokumentumai az Egyház ellen indult harcnak. A polgári Franciaország egyelõre obstruál a szociális állam-alapok lerakása ellen. De e helyett ki fogja söpörni a portájáról Rómát. Pápástul, templomostul, kátéstul együtt. Ez is jobb, mint semmi. Sõt talán ma - a legjobb. Vidáman várhatja a nagy söprést a haladó világ.

II.

Párizs és Szizovatha

Nem szabad azon mosolyogni, hogy Párizs komolyan ünnepli Kambodzsa királyát, Szizovathát. Jó emberek komolyan és szeretettel szoktak a gyermekekhez szólni. És Párizs így viselkedik az egzotikus fejedelmekkel szemben. Becézi, komolyan veszi õket, s játszik velük[.] Szizovatha természetesen boldog és büszke. Láttam a Sarah Bernhardt színházában a fekete felséget. Olyan komoly áhítattal hallgatta Rostand Sasfiókját, mintha minden szót értene. Ami pedig a famõz táncosnõket illeti, ez furcsa história. Szizovathának nincsenek udvari táncosnõi. Ellenben hallotta, hogy Párizs szereti a nõket. Õ felsége tehát összeszedett vagy száz táncos­leányt az országában s hozta õket ajándékba. Párizs azonban nem engedte meg, hogy a gáláns király kompromittálja Kambodzsa trónját. Párizsnak ma még nem a királyok szállítják a nõket. Mindenek fölött pedig Párizs nem engedte meg, hogy konkurrenciát csináljanak az õ kis nõinek. Hiszen vannak ezek, szegények, elegen.

III.

Százötvenmillió frank

Európának ennyibe kerül a militarizmus minden egyes napon. Tessék ezt megszorozni háromszázhatvanöttel. Az ember nem éppen szocialista. És mégis, mégis. Eszébe jut millió földi szomorúság. Ez a rettentõ kincs mennyi jót tudna mívelni. És ezt a polgári Európa bambán szórja ki önvesztére. Holott véres birkózásokra kész, ha tíz fillérrel többet akar a munkás. Minden becsületes ember ordítsa ezt a rémes valóságot minden egyes napon. Dugja be a fülét, ha szép igékkel vigasztalják. Hiszen százötvenmillió frankot eszik el elõlünk naponként a katona. Lehet-e másról beszélni, míg ez így van? Guesde azt kívánja, hogy a nagytõkéseknek ne legyen választói joguk. Ennél bölcsebbet is kigondolhatott volna. Ha a dúsgazdagok szeretik a katonaságot, legyenek õk katonák s csak õk. Fizessék is meg az árát. (Apropos, egy kis mementó. Franciaországban a munkások arról vitáznak, hogy ne vegyék-e el a gazdagok választói jogát? Ostoba gondolat természetesen. De tünete egy óriási prog­resszió­nak. Nálunk még komolyan hiszik az uralkodó osztályok, hogy az általános választói jogot lehetséges - meg nem adni.)

IV.

Sarah Bernhardt itthon

Amerikából nem régen azt üzente, hogy sohse jön haza. Tehát ma már Párizsban van. Elébe utazott minden smokk, egy sereg újságíró, sok színész, habitüé. Valaki megsúgta neki, hogy most már megkapja a becsületrendet, ha akarja. A nagy Sarah ez idõ szerint töpreng. Elfogadja-e? Amerikai útjáról meséket beszél a kitûnõ nõ. Ha fele igaz, ez is sok. Többet keresett a körútján egy millió franknál. És hízott öt kilót. Ez nagyon sok ám. Csodálatos asszony. A kupéból egy aggastyán karján szállt ki. Ez az aggastyán - a fia. Ma már a Bois-ban kocsizott s én lekaptam a kalapom elõtte. Ez a nõ a legfranciább nõ ma Párizsban. Ha fiam volna, boldog volnék, hogyha Sarahba bolondulna.

Párizs, június 24.

Budapesti Napló 1906. június 27.

A. E.