21. A SZAJNA MELLÕL

I.

Mikor Saul megtér

Például lett volna egy francia Wekerle. Azaz, hogy éppen errõl akarok írni. Mennyi Saul tér meg itt Franciaországban. Hajdan dicsõ és vad temperamentumok sehol sem jámborulnak meg olyan sokszor, mint Párizsban. Ugyanitt, honnan csapatostól járnak Lourdes-ba pajkos életû nõk. És ugyanitt, ahol bigottakból válnak a legjobb forradalmárok. Ahol erõs az intellektuális kultúra, így van ez. Nálunk még ritka ez a lelki procedúra. Az ifjak nem szegõdnek el az Antikrisztushoz. Tehát nem is kell meg[t]érniök. Szent Imre szûz lelke van velük már a dedóban. Nem kell belefáradniok az eszmékbe. Mert eszmék nemigen csapnak rájuk. Franciaországban azonban sûrû a Pál-fordulás. Radikális Wekerlékbõl lesznek totyakos korukra ultramontán Wekerlék. Itt az Egyház legengedelmesebb szolgái ex-ateisták. Fiatal bölcse a francia reakciónak, Barrès, például, szintén ifjú nihilistaként kezdte. Csak õ hamar rokkant meg. Politikusok, írók, mûvészek között hány az ilyen Barres. Holott ennél utálatosabb elváltozás nincs a világon. Ezt a nyárspolgárok a hajlott kor bölcsességének hívják. Nekem meg mindig egy magyar költõ jut az eszembe ilyenkor. Ez szintén forradalmár volt. Talán õ fordította le elõször a munkások Marseillaise-ét. És egyszerre vallásos indulatok ébredtek benne. Hû fia lett az Egyháznak. Szûz Máriához írt zsoltárokat. Fájt neki minden újítás. És egyidõben lett antiszemita és - nõgyûlölõ. Ugyanakkor, mikor Szûz Mária himnuszait írta. Miként Rudnyánszky Gyula is akkor lett pietista, mikor a büntetõ törvénykönyvvel kiviaskodta magát. Mikor a modern kultúrtársadalom Saula megtér, mindig okos orvost kell megkérdezni. Az mindjárt megállapítja a diagnózist. Marazmus senilis, valami fizikai vagy lelki aberráció, üzleti érdek. Mert mennyei szózat ma már csak a legritkább esetben intézõdik a megvakított szemû Saulhoz.

II.

Sarah Bernhardt ügye

Egy gonosz úr a Nopcsa-affér idejének híres mondásával magyarázza a Sarah Bernhardt kázusát. Nem vén, de becsületes lehetett egyszer valakinek nagy fájdalmára a híres tragika. Hogy világosabb legyen a szó: egy gavallér most állt bosszút Sarah Bernhardton. E gavallér ma már aggastyán. Ott ülhet a becsületrend tanácsában s nagyrangú úr bizonyosan. Szerelmes csuklását egykor kinevethette Sarah Bernhardt. A gavallér várt. Most aztán nem tartja érdemesnek Sarah Bernhardtot a becsületrendre. A becsület rendjére - még világosabban. Párizsban a legkomolyabban így beszélik. És lehetetlennek nem lehetetlen ám. Ilyen diszkrét csúnyaságok rejtõznek sokszor világrengetõ dolgoknak a mélyén is. Csak arra kíváncsi mindenki, mi lesz. Hogy eltörlik a becsületrend tanácsát. Ez Sarahnak nem lesz elégtétel. Még ha a rendet törölnék el, még akkor se volna. A faktum, hogy õ a kis piros szalagot nem kapta meg. S hogy ráadásul szégyenkalodába állították. Mert talán polgári családanyának nem volt elsõrangú. Kápráztató bolondság. Tíz millió francia asszony közül Franciaország öreg urai éppen Sarah Beruhardttól kérik számon az erényt. Óh be korán halt meg az az Offenbach nevezetû kis zsidó.

Párizs, július 30.

Budapesti Napló 1906. augusztus 2.

A. E.