25. AKIKRE NYÁRON EMLÉKEZÜNK

I.

Dolet

Tegnap Etienne Dolet szokásos ünnepét ünnepelte Párizs. Vasárnapon, augusztusban, kánikulai hõségben. Volt már nagyszerûbb Dolet-manifesztáció is itt. Az Egyház ellen tüntettek már zajosabban is Párizsban. Az Egyház ellen, mely ma is szivesen rakna tûzre minden szabadgondolkodót. Miként cselekedte a már szinte mitikus Dolet-val. Miként tette ezerekkel. De mégis nagy nap a tegnapi nap. Elsõ tüntetés az utolsó decenniumokban - minden vallás ellen. A Vallás ellen. E szörnyû bilincs ellen. Mely butává és szomorúvá teszi boldog sorsra hívott embermilliók életét.

Két négyszög kilométer a Dolet-szobor körül megszállott hely volt tegnap. Katonák, rendõrök minden utcasarkon. Fenyegetõen vagy meglapulva. Mintha Magyarországon lennénk és büdös szocialistáktól kellene félteni a rendet.

Soha beszédesebb dolgot, mint tegnap Párizsban ez a nagy elõvigyázat. Íme Franciaországnak radikális, demokrata, ateista kormánya van. Itt állandó a forradalom az Egyház gyalázatos zsarnoksága ellen. És íme az ateista kormány is megijed, mikor a Vallás ellen gyûlnek össze sok-sok ezren. Hát csakugyan ez volna az igazság? Jó lesz ebbõl tanulni mindenütt Európában. A milliomos, szívtelen tõkés is nagy ellenség. De van egy még nagyobb. Mindenféle hatalom az istenbe kapaszkodik. Még az ateista hatalom is. Mégis csak a Vallás áll az emberi boldogulás útjában.

II.

Chopin

Két Musset-szobor után most következik egy Chopin-szobor. A Monceau-parkban fog állni, árnyas fák között, elrejtve a szomorú nótás embernek a relief-emlékjele. Messze a Musset szobraitól s messze a George Sand szobrától. A sírját két évvel ezelõtt láttam. Süppedt, romlott, szomorú sír. Nocturne-eit álmomban is hallom olykor. Ezek szomorúak és elevenek, miként a lengyel-francia poéta virrasztó, vergõdõ lelke elzokogta õket egykoron. Sokan hallják-e? Úgy gondolom, a nyár az oka. Valamit kell csinálni nyáron is. Valamire kell emlékezni nyáron is. Valamirõl kell írni nyáron is. Chopin? Hát Chopin. Jöjj, óh szomorú árnyék s engedd, hogy nevedben szórakozzunk és szerepeljünk. Így csinálódnak a földön a kegyeletes ünnepek.

III.

Jeanne d’Arc

De ünneplésére készülnek Jeanne d’Arc-nak is. Õ is nyári kiválóság. Csak az õ hívei nagyon megkevesedtek. Kezdenek bennünket nem lelkesíteni a páncélos szûzek. Csak öreg akadémi­kusok tartják nagyon szép és lelkesítõ dolognak Jeanne d’Arc-ra emlékezni. Nyilván a Dolet-ünnepségre lesz válasz a Jeanne d’Arc-ünnepség. Az öreg Coppée már azóta bizonyosan faragja új versét. Hát legalábbis régen halott és páncélos szûznek kell lenni, hogy elviseljük azt a sok emberi butaságot, amivel bennünket agg konzervatívek akarnak boldogítani. Különben pedig az ifjú Franciaországból csak a klerikális diákok lelkesednek már a szûz nõért az agg abbékori és akadémikusokon kívül. Mint a mi klerikális ifjaink otthon Szent Imréért. Legalább a francia diák-brigadérosok egy asszonyi szent alakért lelkesednek. Ezeken még lehet segíteni.

(Párizs, augusztus 6.)

Budapesti Napló 1906. augusztus 9.

A. E.