28. SZOCIALIZMUS ÉS ORTOGRÁFIA

„Várjuk az új ortográfiát, mint hanyatló Róma a barbárok özönlését.” Az Akadémia, az írók, a tanárok csodálatosan egyetértenek s üvöltve hirdetik: veszélyben a francia nyelv. Régi harcról van itt szó. A hivatalos Franciaország egyszerûsíteni akarja a francia írásmódot. Közelebb akarja hozni a fonetikához. Az Akadémia vétózik. Írók, tudósok protestálnak. S a reform mégis meglesz. Semmi vadság nem fog történni. A nyelv Géniuszának gyászra nincs oka. Már Voltaire sem írt a mai módon. Kezdetben pedig a fonetikai írás vala. A XII-ik században femme-t nem ismert a francia férfiú. A nõt írták egyszerûen fame-nak.

Valóságos liga alakult a reform ellen. Két könyvtárra szóló adatot hordtak össze az új ortográfia ellen. Nem utolsó és elég pikáns érv: a vagy-vagy. Vagy teljes fonetika vagy semmi. Tehát merjék a reform hívei a homme-t om-nek írni s wazó-t írjanak oiseau helyett. Ez persze csak szellemeskedés. Az új ortográfia nem cselekszik ilyen fölfordulást. De igenis kiszedi a francia szókból a fölösleges betûket. Mert ez az egész reform.

Valóság, hogy Flaubert, Renan, Victor Hugo, Lamartine mûveibõl új kiadást kell rendezni, ha majd az új ortográfiával növekszik föl egy új generáció. De hát ez csak nem rettenetes baj. A francia írók közül is csak az arrivék tiltakoznak. Akik már írtak könyveket s akik, ha egyébként forradalmárok is, arisztokraták és konzervatívek, ha a métier-jük dolgához mer valaki nyúlni.

És akárhogy lamentálnak, a reform meglesz. Talán egy-két hét múlva ráparancsol az iskolákra a kultuszminiszter. És meg fog békülni az Akadémia is, mert muszáj lesz békülnie. Az írók is, a tanárok is megbékülnek. A francia nebulónak pedig nem lesz annyi veszõdsége. És könnyebb sora lesz az idegennek is, aki franciául tanul.

Érdekes, sõt a legérdekesebb pedig ebben a kérdésben, hogy ez világosan és szorosan összefügg az osztályharccal. Az új ortográfia demokrata reform. Anatole France és Mirbeau ezért támogatják. El a cafranggal, a betûvetõ luxussal. Az analfabétákkal is könnyebben boldogulunk rögtön, ha az írásmód egyszerû és logikus. A gyermek agyát se nyomorítjuk meg. Idõt is takarítunk. A diktandó-írás is lehetségesebb. És végre lesz egységes és kötelezõ francia ortográfia. Eddig nem volt. S jobb, ha az állam ad ilyet, mint ha az Akadémia. Ezért utasítanak vissza a reform hívei minden paktumot. Mert az ortodoxok már szívesen kötnének paktumot is. Hogy például az irodalmi ortográfiának legalább maradjon meg a régi. A radikálisok és szocialisták az õ szent dogmájukra hivatkoznak: szocializálni kell a tudást és a mûveltséget. És az új ortográfia e nagy célt szolgálja.

Budapesti Napló 1906. augusztus 11.

A. E.