42. ÚJ MARSEILLAISE

[Párizsi tudósítónk írja:]

Már a francia iskolákban tanítják, hogy Napóleon nem volt nagy ember. A francia tanítók az antimilitarista Hervére esküsznek. Általában pedig már Franciaországban nem lehet abból megélni, hogy valaki hazafi. Csak a Balkánon és Magyarországon lesz bölcs a szamárból, ha szépen óbégatja, hogy éljen a haza. Szóval alaposan fordult a világ. Nyugaton s egy francia lapnak eszébe jutott, hogy a Marseillaise-nak nem illenék-e alkalmazkodnia az új társadalom­hoz, mely immár megveti a harcias vitézkedést s a kurjantó hazafiasságot. A Marseillaise régi szövege megmaradjon-e vagy új szöveget kapjon, illõt a francia társadalom új, békés, humánus törekvéseihez? Ez a kérdés. Nagyon bölcsen intézték el. A Marseillaise-t egy korszaknak a lelke teremtette. A Marseillaise ezé a korszaké. Megfejelni nem szabad. A Kossuth-nóta is maradjon meg Kossuth-nótának, ha akárhogy is imádják Bécsben Kossuth Ferencet. Lám, így tudjuk mi tisztelni a történelmet, mi, históriaellenes modernek. Minden korszak csinál magának új Marseillaise-t s új Kossuth-nótát. De tisztelni kell a régi dalt. Ha teljesen megokosodik a mai embertársadalom, lesz saját himnusza. Egyszerûbb, mint a régiek.

Budapesti Napló 1906. szeptember 2.