46. ÜGYVÉDEK, ÚJSÁGÍRÓK, ORVOSOK

(Párizsi levél)

Az ember véletlenül megveszi például az Autoritét s észreveszi, hogy Franciaországban még mindig vannak harcias monarchisták. Amit Brunetière, Barrès, Bourget, hogy három B-t mondjunk, elõkelõen hirdetnek, azt egy mérges sajtó hordja ki a népbe. Bonapartisták és mindenféle királypártiak nótája egy: a Tekintély visszaállítása mentheti meg Franciaországot az elpusztulástól. És a tekintélyt az ügyvédek, az újságírók és az orvosok falták föl.

Itt Franciaországban bátran kimondja a reakció, hogy kik a veszedelmes emberek. Ami a zsurnalisztát illeti, nem is kell magyarázat. Az újságírót egyenesen Belzebub látta el passe-partout-val, hogy zenebonát csináljon a földön. Az ügyvéd született bujtogató s az orvos született ateista. És a szociológusok legbûnösebb fajtáját is ez a három métier táplálja leginkább.

Nyugati országokban már nem lehet még az istent sem tudományos érvek nélkül reklamálni. Még kevésbé a mákonyos hazafiasságot beprédikálni a tömegbe. Ki kellett hát eszelni egy népszerûsíthetõ s tudományos maszkú megállapítást. Olaszországban és Franciaországban már minden szamár és szélhámos darálja e szofizmát. Így hangzik: az intellektuelek politikai hatalma anarchiát teremt akármely társadalomban. Más szóval: hájfejûeknek, hülyéknek és analfabétáknak kell kormányozniok. Õk hozzák a törvényeket, õk vezessék a társadalmat minden országban. Mert különben nincs rend és stabilitás. Az ember csodálkozik, hogy ezt a gaz hülyeséget nem Magyarországon fedezték föl.

Olaszországban azonban nemcsak az ügyvédet, az újságírót és az orvost gyûlöli ez az úgynevezett tudományos reakció. A mûvészt, a kereskedõt s a tanítót is. Franciaországban is így van, de nem vallja be. Hiszen már is kétharmadrésze a francia tanítóságnak szocialista vagy radikális. Nem jó volna a többit is elvadítani. Reakciós hitvallás szerint a valódi mûvészet olyanformán arisztokrata, hogy politikailag is a régi arisztokrata rendhez szít. A kereskedõnek itt Franciaországban tõkéje szokott lenni.

Ez az: a tõke, amelynek önzésétõl Franciaországban a reakció legtöbbet vár. Õket, a nagy és kis tõkéseket riasztgatja most:

- Vigyázzatok, mert az újságírók, az ügyvédek, az orvosok telhetetlenek. Elõször a fejedelmet s a történelmi arisztokráciát fogyasztották el, azután az Egyházat rabolták ki. Most követ­keztek ti. Elõször egyik felét, azután a másik felét veszik el a vagyonotoknak. Telhetetlen gyomor a szabadkõmíves-gyomor. Ezek az emberek mit sem veszíthetnek. Titokban ezek dirigálják a munkásokat, a szocialistákat. Gyertek hozzánk, míg késõ nem lesz.

Amit Magyarországon még csak dadogva mond a reakció, annak Nyugaton már fényes stilisztikája van. Igaz, hogy Magyarországon még vagy kétszáz évvel hátrább állanak az agyak. Ott nem kell a hatalmat az intellektuelektõl félteni. A parlament s a hatalom kérdése e teória szerint a legideálisabban van megoldva. Hájfejûek, hülyék és analfabéták parlamentje az úri parlament. Valóban Franciaország és Olaszország bölcs és bús patriótái irigykedve nézhetnek Keletre. Arra az országra, melyet megkímélt az intellektuális veszedelem.

(Párizs, szeptember 4.)

Budapesti Napló 1906. szeptember 8.

A. E.