60. ALBERT HERCEG

- Monte-carlói levél -

Suttogják, hogy tegnap megint revolver puffant Monte-Carlóban. Amszterdamból hozott magával csinos kincseket egy gyémántköszörûs. Úgy kell neki: egy hollandusnak több esze lehetett volna. Albert herceg ugyan nem hullat könnyet érte, ha megtudja. De nem tudja meg, mert õt nem érdekli a gyémántköszörûsök dolga. Nem sejti azt a világ, milyen nagy ember a kis Monaco fejedelme. Bölcs és mûvész ember Albert herceg, aki még ezt se bánja. Hát kirõl tudja igazságosan a világ, hogy kicsoda? Vilmos császár vagy akár egy Rothschild is szívesebben lenne az álmodó burzsoá. Albert császár bizonyosan nem cserélne velük s igaza van.

Az embernek van egy országa: Monaco ugyan, de ország. Az embernek van pénze: bûzös pénz, de sok pénz. Neve van, rangja, egy kis esze is. Albert herceg állapota ez. Ám ha csak eddig volna, utálatos volna. De nem az, s hogy nem az, ez az Albert herceg kiválósága. Kezdve ott, hogy Sedannál hõsiesen harcolt a franciákkal a németek ellen, az élete tele van, ha nem is heroikus, de igen nemes, emberi cselekedetekkel. Gotha almanachja szerint egyik legjelesebb család az õ családja Európában. Õ fütyölt erre az irigyelt õsiségre s alapjában van olyan demokrata, mint Gambetta volt. Nem félt az erénycsõszöktõl és hipokratáktól[!]: igen, Monte-Carlóban egy elegáns pokol várja a kárhozni akarókat éjjel-nappal. De, aki fél a kárhozástól, az imádkozzék és ne jöjjön ide. Ennek a csöppnyi országnak a népe mennyeien megél ebbõl a pokolból. És a szennyes pénzbõl gyönyörû, fehér eszmékre tud áldozni bõségesen Albert herceg. Nincs tudományos, humánus vagy mûvészeti cél, amire ne kerülne Monaco piszkos aranyaiból. Az északi sarkra akar eljutni egy fantaszta. Albert herceg támogatja. A délire? Akkor is. Természettudományi társaságok apró pénze elfogy. Albert herceg ad nekik. Pénz kell egy tudományos búvárlatra, van. Nem fogynak a képek a párizsi szalonban, Albert herceg képeket vesz. Monacóban nincs koldus. Monaco kórháza majdnem páratlan. Még Párizs szegényeinek is tud sokat juttatni Albert herceg. Monacóban épül az oceanográfiai múzeum. Egyetlen lesz az egész világon. Monte-Carlóban most építik a múzeumot, mely vetekedni fog sok híres pinakotékával. Sok szépet és jót mívelhet az ember, ha pénze van. Monaco fejedelme ezt teszi. Lehet szidni, átkozni, de irigyelni is. Szereti a verset, a muzsikát, a színpadot. Tud érdeklõdni, olvasni és lelkesedni. Hát nem irigyelnivaló ember-e?

Az asszonyokban, fõképpen feleségekben, nem volt szerencséje. Hjha, a régi babona igaz lehet: az õ szerencséje a játék. Ám még ezt sem lehet tudni. Ha jól tudom, már két felesége volt. Ha nem három. Elhagyták, s most egy sincs. Hátha ez is szerencse.

Balga, boldog, kalandor vagy szerencsétlen emberek számára ezt a Monte-Carlót ugyis megcsinálták volna valahol. Így legalább szép helyen csinálták. Szépen él belõle valaki, aki tud szépen élni. Jó és szép célokra jut a csúnya pénz egy része. Több helyességet és igazságot szabad-e e földi életben kívánni?

(Monte-Carlo, október 17.)

Budapesti Napló 1906. október 21.

A. E.