72. AZ ÚJ NÓTA

(Párizsi levél)

Van, Franciaországban volt, egy öreg nóta, öregebb a Gotterhalténál. Vieille chanson: sok ezer év óta dúdolják a fülünkbe. Öreg nóta és nem is volt talán rossz nóta a maga idejében. Volt benne isten, mennyország, pokol és purgatórium. Volt, volt és nincs: meghalt az öreg nóta. Bús halál a nóta-halál és egy kicsit reszketünk valamennyien. Ostoba nóta volt, de nóta volt és kényelmes. Jóízû, édes nyálú századokat aludt mellette a nép. Nem lehet ezt a kertelõ beszédet folytatni. Ami igaz, az igaz: a vallás volt ez a régi nóta. Ami igaz, az igaz: Franciaország nem az Egyházat ütötte fejbe. De bizony az egész zsidó-keresztyén mítoszt a papok fölséges úristenével egyetemben. Dicséretes dolog, hogy a gyilkos urak tisztában vannak cselekedetükkel. Jaurès megkérdi, hogy mi lesz az új nótával? Briand, Viviani s maga Clemenceau is bevallják, hogy új nóta kell. De õk miniszterek, nagy urak és óvatosak. Ám Pelletan, az ex-miniszter már mer beszélni. Egész Európában meg kell érteni ennek az õszinte, borissza embernek a szavát. Pelletan körülbelül ezt mondja:

- Uram, az osztályharc szó csúnya szó. Nincs osztályharc. Vannak emberek, akiknek igazságtalanul sok jutott a földi kedvezésekbõl. És vannak, akiknek igazságtalanul kevés. Mirõl van szó? Ezt a kis hibát helyre kell hozni. Egy olyan dicsõ ország, mint Franciaország csak nem fog habozni, mikor ilyen kicsiségrõl van szó? Ezt a társadalmi kiigazítást muszáj megcsinálni. Hamar, hamar. A néptõl elvettük a Mennyországot. Legalább a Földet szerezzük meg neki vigasztalásul. Ha nem tesszük, baj lesz.

Banketten beszélt Pelletan, s a bankettezõ uraknak bíborvörös lett a bõre. Ez a helyzet. Ahogyan a borissza Pelletan elárulta. Új nóta kell a régi nóta helyett. S az új nóta nem lehet boci-boci-tarka-féle nóta. Alapos, teljes, jó nótának kell lennie. Hogy eltartson ez is legalább addig, mint a régi Isten-nóta.

Mindebbõl pedig úgy-e kiderül, hogy vallásalapító idõket élünk. Jézus óta nem éltek olyan tüzes, nemes keresztyének, mint ma. Ugyanazok, akiktõl nálunk Polónyi a társadalmat félti. Készül az új, a jobbik keresztyénség. A remegõ világ Heródeseinek egész Franciaországot le kellene gyilkoltatniok. Szerencse, hogy nem lehet.

(Párizs, november 13.

Budapesti Napló 1906. november 18.

A. E.