105. PÁRIZSI JEGYZETEK

I.

Giza Ritschl

Giza Ritschlt az új holland irodalom vallja magáénak. De írnak róla már elõkelõ külföldi folyóiratok is. Most olvasok például róla a Mercure de France-ban. Giza Ritschl magyar leány és pár év óta holland poéta. Azt beszélik, hogy Gorteren, a nagy holland költõn kívül nincs még egy olyan költõje Hollandiának, mint Giza Ritschl. Még kissé idegen neki a holland nyelv. De már mûvésze mégis e nyelvnek. S csodálatosan új a hollandoknak az õ magyar tüze, ereje, szenvedélye. Hát íme egy új szomorú dokumentum. Muzsikus, szobrász, festõ, már régen vándorol ki Magyarországról. Hiszen mûvészetük nyelve internacionális. De milyen lehet ott a társadalmi bomlás, ahonnan a nyelv mûvésze is kivándorol. Emlékszünk ugy-e, hogy Reviczky is majdnem fölcsapott német költõnek. Szomorú bõsége a talentumoknak s hihetetlen szellemi nyomorúság az anyagi nyomorúság mellett: ez az ok. Magyarország meghal a feudális nyomás alatt. Nemcsak erõs, munkás parasztjai vándorolnak ki, de mindenki, aki teheti. S a Giza Ritschl esete csak egy eset. De talán a legbeszédesebb. Nincs kenyér és nincs kultúra otthon. Menekül, aki tud, a mágnások, kalandorok és koldusok szerencsétlen országából.

II.

Gyász Klementináért

Ferdinánd bolgár fejedelem anyja utolsó leánya volt Lajos Fülöp királynak. S összegyûltek most, hogy Bécsben meghalt, gyászos torra itt a hû orleanisták. Nem Párizsban volt a gyászünnepély, hanem Neuilly-ben, egy kis kápolnában. Oh mert kis helyen elférnek ma már Franciaországban a kitartó royalisták. Ott voltak: comtesse d’Eu, duchesse de Chartres stb. stb. Fõképpen nõk, szomorú és elõkelõ nõk. De összesen sem voltak hatvanan s ezért bújtak egy kis kápolnába. Hajh, soha ilyen szomorú rekviemet, ilyen reménytelent, ilyen gyászosat. Este, ugyanez este, minden gyászos hölgy színházban volt. Holott bõjt is van s holott meghalt Lajos Fülöp utolsó leánya.

III.

Sarah - tanár

Hát Sarah Bernhardt is tanár lett íme. Ma, csütörtökön tartotta második elõadását a Conservatoire-ban. Nagyon pontos, nagyon lelkiismeretes tanár Sarah. Csak egy kicsit elfogult a nõtanítványokkal szemben és ez furcsa. Sarah-nak tudniillik az a hite, hogy a tragédiajátszás - nõnemû tehetség. Komolyan vallja, hogy nagy tragikus színész nincs. Csak nagy tragika lehetséges. A férfi színész-csemeték tehát félnek az új tanártól. Hogy vajon nem fogja-e rajtuk megbosszulni Sarah azt a sok méltatlanságot, amit életében a férfiak részérõl tapasztalt. De Sarah Bernhardt nem tud rossz lenni. Ma a második elõadáson kijelentette a következõket:

Önök, kisasszonyok és uraim, mind talentumosak. Remélem, hogy sikerül egy-két talentumot teljes napfényre hozni. Mert talentuma mindenkinek van. Csak igazolni tudják ezt kevesen.

És frissen, leányosan kacagott föl Sarah. A tanítványok - mit tehettek egyebet? - meg­éljenezték.

(Párizs, február 21.)

Budapesti Napló 1907. február 24.

A. E.