112. PÁRIZSI JEGYZETEK

I.

Megint Khevenhüller

Ausztria-Magyarország párizsi nagykövete megint beszéltet magáról. Bécsbõl kapja a gróf az olyan utasításokat, hogy a hivatalos Franciaországot bosszantani kell? A múlt nyáron már írtunk néhány Práter-stílusú kötekedésrõl. Most újra tüntetni kezd Khevenhüller úr avval, hogy nagyon lenézi ezt a piszkos, francia demokráciát. Ha megjelenik a Quai d’Orsay-n, a francia külügyminisztériumban, tüntetõen neveletlenkedik. Kvázi azt akarja jelezni, hogy a szent és etikettes Bécs ez idõ szerint Párizst kutyába se veszi. Úgy értesülünk, hogy ezúttal egy új és nagyon lapidáris tiltakozást kap Párizsból Ausztria-Magyarország külügyminisztere. Pláne, hogy Ausztria-Magyarország elvállalta a Montagnini-ügyben azt a szerepet, amelyet még Spanyolország is visszautasított. Párizsban mindenki tudja, hogy a Habsburg-monarchiát egykoron Franciaország szedte le a földi-isteni trónusról. Ha egyebet nem, de azt ma is megteheti Franciaország, hogy megüzeni Bécsbe: köszönöm a barátságot és ne küldjünk egymáshoz nagyköveteket. Ez még jobb záloga a jó viszonynak, mint egy olyan tapintatlan úr kiválasztása a nagyköveti posztra, mint a Khevenhüller uré.

II.

Cléo bukása

Cléo de Mérode kizokogta magát egy újságíró elõtt. A kedves nõt kifütyölték most Brüsszelben. S õ összehasonlítja Brüsszelt és Budapestet. Milyen lovagias és mûértõ város Budapest, - mondja Cléo. S milyen betyárfészek, barbár város Brüsszel. Persze azt akarja elhitetni Cléo, hogy Lipót király miatt történt a bukás. A belgák féltékenyek a királyukra s azért haragusznak Cléóra, mert ezt a jámbor öregurat kompromittálta. Mintha Brüsszelben nagyon bánnák már, hogy Cléo vagy más. Mintha Brüsszelben a király erénye fontos valami volna. Úgy áll a dolog, hogy Cléo vén és ízetlen. S Brüsszelnek fájt, hogy az õ királyának a nevét egy ilyen elvénült nõvel együtt emlegessék.

III.

Roland Bonaparte

Az embernek jól esik látni olykor, hogy vannak még bölcs emberek. Ilyen bölcs ember Roland Bonaparte herceg. Tehette volna õ is, hogy dühösen szaladjon Franciaországból. Õ nem akart lemondani Párizsról s fölcsapott köztársasági polgárnak. Az elsõ Bonaparte, Napóleon, fölosztotta a világot. Roland herceg is ezt csinálja, mint geográfus. Õ is méri, méregeti a földet. Császár nem lesz belõle, de íme beválasztották a Tudományos Akadémiába. Õ a negyedik Bonaparte száz év óta az akadémikusok között. De a másik hármat a császári fenség címe juttatta ilyen dicsõséghez. Roland Bonaparte a maga erejébõl s bölcs számításából lett akadémikus. Igen kevés fejedelmi családból kerülne ki hasonló, ha a fejedelmi család már nem volna fejedelmi család. Mégis csak a polgárvér a legjobb vér a mi korunkban. A kis korzikai famíliából, ha császár nem is, de egy akadémikus még íme könnyen kerül ki.

(Párizs, március 3.)

Budapesti Napló 1907. március 8.

A. E.